1. Vízmozgás:Amikor egy hipotóniás oldat a véráramba kerül, az oldott anyagok koncentrációja alacsonyabb a sejtekhez képest. Ez ozmotikus nyomásgradienst hoz létre, aminek következtében a víz az oldatból a sejtekbe kerül.
2. Sejtduzzanat:Ahogy a víz belép a sejtekbe, elkezdenek duzzadni és kitágulni. A sejtmembrán, amely féligáteresztő, lehetővé teszi a vízmolekulák szabad mozgását, miközben korlátozza a nagyobb molekulák és ionok mozgását.
3. Alakvesztés:Ahogy a sejtek megduzzadnak, elkezdik elveszíteni normál alakjukat és gömbölyűbbé válnak. A sejtek szerkezeti integritása és funkcionalitása sérül.
4. Szakadás és hemolízis:Ha a sejtek megduzzadnak azon képességük fölé, hogy ellenálljanak a megnövekedett térfogatnak, végül felszakadnak és felszakadnak. Ezt a folyamatot sejtlízisnek vagy hemolízisnek nevezik. Az intracelluláris komponensek, például a hemoglobin vörösvértestekből történő felszabadulása a véráramba további szövődményekhez vezethet.
5. Szövetkárosodás:A sejtlízis károsíthatja a szöveteket és a szerveket, megzavarva normál működésüket. Ez különféle egészségügyi problémákhoz vezethet az érintett sejtek súlyosságától és elhelyezkedésétől függően.
6. Folyadékegyensúly felborulása:A víznek a sejtekbe való mozgása általános folyadékegyensúlyzavarhoz vezethet a szervezetben, ami befolyásolja az elektrolitkoncentrációt és megzavarja a létfontosságú élettani folyamatokat.
7. Szervi elégtelenség:Súlyos esetekben a kiterjedt sejtlízis és szövetkárosodás szervi elégtelenséghez és potenciálisan életveszélyes szövődményekhez vezethet.
Fontos a megfelelő ozmotikus egyensúly fenntartása a szervezetben, hogy megelőzzük a hipotóniás oldatok sejtkárosító hatását. Orvosi környezetben az intravénás folyadékokat és oldatokat gondosan úgy állítják elő, hogy izotóniás vagy enyhén hipotóniás legyen a sejtlízis elkerülése érdekében.