Mik a HIV diagnosztikai eljárások?

A HIV-fertőzést különféle laboratóriumi tesztekkel lehet diagnosztizálni, amelyek kimutatják a HIV antitestek, antigének vagy vírus genetikai anyagának (RNS vagy DNS) jelenlétét egy személy vérében, szájnedvében vagy más testnedvekben. Az alkalmazott speciális tesztek a fertőzés stádiumától, az egyéni körülményektől és a vizsgálati módszerek elérhetőségétől függően változhatnak. Íme néhány általánosan végzett HIV-diagnosztikai eljárás:

1. HIV antitest tesztek:

- HIV gyorsteszt: Ez egy olyan teszt, amely perceken belül gyors eredményt ad. Kimutatja a HIV-antitestek jelenlétét a vérben, a szájfolyadékban vagy a nyálmintákban. A gyorsteszteket gyakran használják a kezdeti szűréshez, és különféle körülmények között végezhetők el, beleértve a klinikákat, kórházakat és közösségi alapú szervezeteket.

- Enzim-kapcsolt immunszorbens vizsgálat (ELISA): Az ELISA teszteket általában a gyorstesztek eredményeinek megerősítésére használják. Kimutatják a HIV antitestek jelenlétét a vérmintákban, és nagyon érzékenyek és specifikusak a HIV-1 és HIV-2 antitestekre.

2. HIV antigén/antitest kombinációs tesztek:

Ezek a tesztek egyszerre mutatják ki a HIV antitesteket és a p24 antigént, amely a HIV korai fertőzése során termelődő vírusfehérje. A kombinált tesztek gyorsabb diagnózist tesznek lehetővé, mint a csak antitest-tesztek, és segíthetnek azonosítani a közelmúltban előforduló HIV-fertőzéseket.

3. HIV-1 RNS (vírusterhelési) teszt:

A vírusterhelési teszt a HIV-1 RNS (vírus genetikai anyag) mennyiségét méri az ember vérében. A HIV-fertőzés előrehaladásának nyomon követésére, a kezelés hatékonyságának felmérésére és megalapozott klinikai döntések meghozatalára használják. A vírusterheléses tesztek szerepet játszanak a HIV anyáról gyermekre történő átvitelének megelőzésében is.

4. HIV-1 DNS (Proviral DNS) teszt:

A provirális DNS-teszt a fertőzött sejtek DNS-ébe integrálódott HIV-1 DNS mennyiségét méri. Ezt a tesztet elsősorban kutatási környezetben és speciális klinikai értékelésekben használják.

5. Western Blot teszt:

A Western blot teszt egy megerősítő teszt, amelyet bizonyos esetekben használnak a HIV-fertőzés további bizonyítékaira, ha a kezdeti antitest-tesztek nem meggyőzőek vagy nem egyértelműek. Különféle vírusfehérjék elleni specifikus HIV-antitesteket mutat ki.

6. Helyszíni vizsgálatok (POCT):

A POCT eszközök hordozható, önálló tesztelési platformok, amelyek gyors eredményeket biztosítanak az ellátás helyén, még korlátozott erőforrások mellett is. Ezeket a hagyományos laboratóriumi környezeteken kívüli használatra tervezték, például mobil klinikákon vagy közösségi egészségügyi központokban.

7. Kiszáradt vérfolt (DBS) vizsgálata:

A DBS vizsgálat során kis mennyiségű vért gyűjtenek egy szűrőpapír kártyára. Ezt a módszert általában újszülöttek, csecsemők HIV-tesztjére használják, valamint olyan körülmények között, ahol a vérvétel nehézkes vagy nem biztonságos.

Fontos megjegyezni, hogy a HIV speciális diagnosztikai eljárásai a regionális protokolloktól, klinikai irányelvektől és a rendelkezésre álló erőforrásoktól függően változhatnak. Ezenkívül megfelelő tanácsadásnak és támogatásnak kell kísérnie a HIV-tesztet, hogy biztosítsa az eredmények megfelelő megértését, értelmezését, valamint a gondozási és kezelési szolgáltatásokhoz való kapcsolódást.