Egészség és a Betegség
Íme egy áttekintés arról, hogyan használják az ELISA-t a HIV-teszthez:
Antigénbevonat:A mikrotiterlemezeket HIV-fehérjékből származó antigénekkel vonják be, mint például a burok glikoprotein (gp120, gp41) vagy más víruskomponensek.
Minta hozzáadása:Hígított tesztszérum- vagy plazmamintákat adunk az antigénnel bevont lemez üregeihez.
Antitest-antigén reakció:Ha HIV antitestek vannak jelen a mintában, azok a lemezen bevont megfelelő antigénekhez kötődnek. Ez egy antigén-antitest komplexet képez.
Mosási lépés:A meg nem kötött anyagokat, például a felesleges mintakomponenseket lemossák.
Enzimhez kötött másodlagos antitest:A befogott HIV antitestekre specifikus, enzimhez kötött másodlagos antitestet adnak hozzá. Ez az antitest egy enzimhez, például torma-peroxidázhoz (HRP) van konjugálva.
Szubsztrát hozzáadása:Az enzimre specifikus szubsztrátot adunk hozzá. HRP jelenlétében kolorimetriás vagy fluoreszcens reakció megy végbe.
Színfejlődés:Egy adott inkubációs periódus után a szubsztrát színes vagy fluoreszkáló termékké alakul, amely kimutatható és mennyiségileg meghatározható ELISA olvasó segítségével.
Az eredmények értelmezése:Az optikai denzitás (OD) vagy a fluoreszcencia intenzitás mérése a mintában lévő HIV-antitestek mennyiségének meghatározására szolgál. A pozitív eredmény HIV-antitestek jelenlétét jelzi, ami potenciális HIV-fertőzésre utal. A pozitív és negatív eredmények megkülönböztetésére határértéket határoznak meg.
Az ELISA-t széles körben használják a HIV-szűrésben és -diagnosztikában, mivel viszonylag egyszerű, pontos és érzékeny módszert biztosít a HIV-antitestek kimutatására. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ELISA-eredmények esetenként további vizsgálatokkal, például Western-blot- vagy vírusterheléses vizsgálatokkal további megerősítést igényelhetnek a diagnózis pontosságának biztosítása érdekében.