1. Ozmoterápia: Ez magában foglalja a hipertóniás oldatok beadását, például a mannitot vagy a hipertóniás sóoldatot, amely az agyszövetből folyadékot szív a véráramba, csökkentve a koponyán belüli térfogatot és nyomást.
2. Diuretikumok: Bizonyos gyógyszerek, az úgynevezett diuretikumok, növelhetik a vizelet mennyiségét, és csökkenthetik a folyadék mennyiségét a szervezetben, beleértve az agyat is. Ez különösen hasznos lehet olyan esetekben, amikor a folyadékretenció hozzájárul a megemelkedett koponyaűri nyomáshoz.
3. Fejemelés: Ha a fejet 30-45 fokos szögben emeljük, az elősegítheti a vénás elvezetést az agyból és csökkentheti a nyomást. Ezt gyakran megnövekedett koponyaűri nyomású kórházi betegeknél teszik.
4. Cerebrospinalis folyadékelvezetés: Azokban az esetekben, amikor az agy kamráiban elzáródás vagy elzáródás van, ami megakadályozza a cerebrospinális folyadék (CSF) normális áramlását, egy ventriculostomia néven ismert eljárás végezhető. Ez magában foglalja a drenázskatétert a kamrákba helyezve, hogy elterelje a felesleges CSF-et és csökkentse a nyomást.
5. Dekompressziós koponyaeltávolítás: Súlyos esetekben, amikor az agy duzzanata vagy nyomása életveszélyes, dekompressziós koponyaeltávolításnak nevezett sebészeti beavatkozásra lehet szükség. Ez magában foglalja a koponya egy részének ideiglenes eltávolítását, hogy az agy kitáguljon és csökkenjen a nyomás.
6. Endoszkópos harmadik kamrai ventriculostomia: A hydrocephalusban szenvedő betegeknél, akiknél az agy kamráiban túlzott CSF-felhalmozódás jellemzi, endoszkópos harmadik ventriculostomia (ETV) végezhető. Ez magában foglalja egy új útvonal létrehozását a CSF számára, amely a kamrákból a subarachnoidális térbe áramlik, megkerülve az akadályokat vagy elzáródásokat.
7. Hipotermia: Az enyhe hipotermia (a testhőmérséklet csökkenése) előidézése csökkentheti az agy metabolikus aktivitását, ezáltal csökkentve az oxigénigényt, és csökkenti a további duzzanat és nyomásemelkedés kockázatát.
Fontos megjegyezni, hogy a koponyaűri nyomás enyhítésére szolgáló kezelés kiválasztása az állapot kiváltó okától és súlyosságától függ, és a döntéseket általában az egészségügyi szakemberek hozzák meg az adott beteg körülményei és kórtörténete alapján.