Egészség és a Betegség
A harmonikus képalkotás szöveti harmonikusokat használ az ultrahangképek előállításához. A hagyományos ultrahangos rendszerek az átalakító alapfrekvenciáját használják fel a képek előállítására, míg a harmonikus képalkotó rendszerek magasabb frekvenciájú komponenseket (harmonikusokat), amelyek az alapfrekvencia és a szöveti struktúrák kölcsönhatása révén keletkeznek.
A harmonikus jel (har) az alapjelhez (f) a következőképpen kapcsolódik:
$$\text{Harmonic}=2\text{f, 3f, 4f stb.}$$
A harmonikus képalkotás számos előnnyel rendelkezik a hagyományos ultrahanggal szemben, többek között:
1. Javított felbontás: A harmonikus képalkotás nagyobb felbontású képeket biztosít a harmonikus frekvenciák rövidebb hullámhossza miatt. Ez lehetővé teszi a szövetrészletek és a kis struktúrák jobb megjelenítését.
2. Csökkentett zaj: A harmonikus képalkotás csökkenti a zajt és a rendetlenséget a képekben, ami jobb képminőséget eredményez.
3. Fokozott kontraszt: A harmonikus képalkotás jobb kontrasztot biztosít a különböző szövettípusok között, megkönnyítve a struktúrák azonosítását és megkülönböztetését.
4. Behatolás: A harmonikus jelek gyakran jobb penetrációval rendelkeznek, mint az alapfrekvenciák, ami lehetővé teszi a mélyebb struktúrák megjelenítését.
A harmonikus magas érték a harmonikus jel intenzitására vagy amplitúdójára vonatkozik. A magasabb harmonikus magas érték megfelelhet bizonyos szöveti jellemzőknek vagy állapotoknak. Például a magas harmonikus magas értékek a következőkhöz kapcsolódhatnak:
- Megnövekedett szövetsűrűség: A sűrű szövetek, mint például a fibrózis vagy meszesedés, a megnövekedett akusztikus impedanciájuk miatt magasabb harmonikus jeleket produkálhatnak.
- Megnövekedett merevség: A merevebb szövetek, például a daganatok vagy a hegszövetek magasabb harmonikus jeleket is generálhatnak.
- Nem lineáris szövettulajdonságok: Egyes szövetek nemlineáris viselkedést mutatnak, ami magasabb harmonikus jeleket eredményezhet.
Fontos megjegyezni, hogy a magas harmonikus értékek értelmezését az általános ultrahang-leletekkel és a klinikai kontextussal összefüggésben kell elvégezni. A magas harmonikus jelek jelenléte önmagában nem feltétlenül utal specifikus patológiára, a pontos diagnózis érdekében további értékelésre lehet szükség.