Egészség és a Betegség
A vércukormérők feltalálása előtt a vércukorszintet különféle, összetettebb és időigényesebb módszerekkel vizsgálták. Íme néhány történelmi módszer, amelyet a vércukorszint mérésére használtak a mérők bevezetése előtt:
Benedek tesztje:
Ezt a kvalitatív tesztet, amelyet 1908-ban Stanley Ross Benedict fejlesztett ki, a glükóz jelenlétének kimutatására használták a vizeletmintákban. Ebben Benedict reagensét (réz-szulfát, kálium-tiocianát és nátrium-karbonát keverékét) adták a vizelethez. A glükóz jelenléte a vizeletben az oldat színének megváltozását okozza. A színváltozás intenzitása a glükóz hozzávetőleges koncentrációját jelezte.
Fehling-teszt:
A Benedict-teszthez hasonlóan a Hermann von Fehling német kémikus által az 1840-es években kifejlesztett Fehling-tesztet is alkalmazták a vizelet glükóz kimutatására. Ez magában foglalta a Fehling-reagens (réz-szulfát és kálium-hidroxid keveréke) hozzáadását a vizelethez. Ha glükóz lenne jelen, reakcióba lépne a rézionokkal, és téglavörös réz-oxid csapadékot képezne.
Hagedorn-Jensen módszer:
Ezt a kvantitatív módszert, amelyet Hans Christian Hagedorn és Poul Aage Jensen fejlesztett ki az 1920-as években, a vércukorszint mérésére használták. Ez magában foglalta a fehérjék kicsapását egy vérmintából cink-szulfát és kálium-ferrocianid felhasználásával, majd a keverék szűrését és a szűrlet glükóztartalmának elemzését standard kálium-permanganát-oldattal végzett titrálási eljárással. A szűrletben lévő glükóz oxidálásához szükséges permanganát mennyisége a vércukorszintet jelzi.
Somogyi-Nelson módszer:
Egy másik kvantitatív módszer, amelyet Michael Somogyi és Nels Paul Nelson dolgozott ki az 1930-as években, szintén a fehérjék vérmintából történő kicsapását jelentette. Ennél a módszernél réz-szulfát oldatot adtunk a szűrlethez, hogy réz-glükóz komplexet képezzünk. A komplexet ezután oxidáljuk, és a redukált réz mennyiségét nátrium-tioszulfátot tartalmazó oldattal végzett titrálással határozzuk meg. A vércukorszintet a szükséges tioszulfát mennyisége alapján lehet kiszámítani.
Ezekhez a történelmi módszerekhez laboratóriumi berendezésekre, vegyszerekre és képzett technikusokra volt szükség, így a vércukorszint-vizsgálat kihívást és időigényes feladatot jelentett. Az elektrokémiai szenzorokat használó vércukormérők fejlesztése forradalmasította a vércukorszint mérését, megkönnyítve, gyorsabbá és elérhetőbbé téve azt a cukorbetegek számára.