1. Izomösszehúzódások:
- A vázizomzat összehúzódása a fizikai aktivitás során, például séta vagy edzés közben összenyomja a nyirokereket, előrehajtva a nyirokot.
- Maguk a nyirokereken belüli sima izomösszehúzódások hozzájárulnak a ritmikus pumpáló mozgásokhoz, amelyek a nyirokot tovább mozgatják.
2. Szelepek a nyirokerekben:
- A nyirokerek egyirányú billentyűket tartalmaznak, amelyek megakadályozzák a nyirok visszaáramlását és biztosítják a szív felé irányuló egyirányú áramlást.
- Ezek a billentyűk úgy működnek, mint a vénákban lévő billentyűk, kinyitva és zárva, hogy megkönnyítsék a nyirok előrehaladását.
3. Negatív nyomás (szívási hatás):
- A mellkasi csatorna és a jobb oldali nyirokerek, a véráramba vezető fő nyirokerek negatív nyomást vagy szívóhatást keltenek, amikor a szív közelében lévő nagy vénákhoz csatlakoznak.
- Ez a negatív nyomás elősegíti a nyirok bejutását a véráramba.
4. Légzési mozgások:
- Minden lélegzetvételnél a mellkasi nyomás változása enyhe vákuumot hoz létre, amely elősegíti a nyirok beszívását a nyirokcsatornákba.
- A mély légzés elősegíti a nyirokkeringést.
5. Masszázs és külső kompresszió:
- A bőrre alkalmazott külső kompresszió vagy masszázs elősegítheti a nyirok mozgatását a nyirokerek mentén, különösen azokon a területeken, ahol lassabb az áramlás vagy potenciális torlódás.
6. Perisztaltika:
- Egyes nyirokerek perisztaltikus összehúzódásokat mutatnak, hasonlóan az emésztőrendszerben tapasztaltakhoz, amelyek elősegítik a nyirok előrehaladását.
Fontos megjegyezni, hogy bár ezek a mechanizmusok fenntartják a nyirokkeringést, a nyirokrendszernek nincs központi pumpája, mint a szívnek a keringési rendszerben. Ehelyett különféle belső és külső tényezőkre támaszkodik, hogy biztosítsa a nyirok egyenletes áramlását az egész testben.