1. Csontvelő-rendellenességek: A csontvelőt befolyásoló állapotok, mint például a leukémia, a mielodiszpláziás szindrómák és az aplasztikus anémia, megnövekedett retikulocitatermeléshez vezethetnek az érett vörösvértestek csökkent termelésének kompenzálására.
2. Hemolitikus anémiák: Hemolitikus anémiák esetén a vörösvértestek idő előtt elpusztulnak. A csontvelő a retikulociták termelésének növelésével reagál az elveszett vörösvértestek pótlására. A hemolitikus anémiák néhány példája a sarlósejtes vérszegénység, a talaszémia és az autoimmun hemolitikus anémia.
3. Vérvesztés: Jelentős vérveszteség, például traumából, műtétből vagy gyomor-bélrendszeri vérzésből eredően, a csontvelőt a retikulocita termelés fokozására készteti az elvesztett vörösvértestek pótlása érdekében.
4. Splenectomia: A lép szerepet játszik a régi vagy sérült vörösvértestek keringésből való eltávolításában. A lép eltávolítása (splenektómia) után átmenetileg megnövekedhet a retikulociták száma, mivel a csontvelő kompenzálja a lép szűrőfunkciójának elvesztését.
5. Pajzsmirigy alulműködés: Pajzsmirigy alulműködésben, ahol a pajzsmirigy alulműködik, a vörösvértestek termelése károsodhat, ami enyhe retikulocitózishoz vezethet, mivel a csontvelő megpróbálja kompenzálni.
6. Vashiányos vérszegénység: Egyes esetekben a vashiányos vérszegénység, amely az alacsony vasszint által okozott anémia gyakori típusa, szintén retikulocitózishoz vezethet. Vashiány esetén a hemoglobin, a vörösvérsejtek oxigénszállító fehérje termelődése károsodik. A csontvelő kompenzálja a retikulocitákat a szokásosnál korábban felszabadítva, hogy megpróbálja növelni a keringő vörösvérsejtek számát.
Fontos megjegyezni, hogy a retikulocitaszámot általában más laboratóriumi leletekkel és klinikai összefüggésekkel együtt értelmezik, hogy meghatározzák a kiváltó okot és a megfelelő kezelést. Ha egy személynek megemelkedett retikulocitaszáma van, további értékelésre és vizsgálatra lehet szükség az alapbetegség azonosításához és a megfelelő kezeléshez.