Egészség és a Betegség
A myasthenia gravis (MG) egy krónikus autoimmun neuromuszkuláris betegség, amely a vázizmok gyengeségét és gyors kifáradását okozza, beleértve a légzésben részt vevő izmokat is. Az állapot súlyosbodásával a légzőizmok érintettsége légzési elégtelenséghez, életveszélyes állapothoz vezethet, amikor a szervezet nem tudja kielégíteni oxigénigényét. Ebben a helyzetben mechanikus lélegeztetést segítő (vagy légzéstámogató) eszközökre van szükség a légzés elősegítésére és a megfelelő oxigénszint fenntartására.
A lélegeztetési segítségnyújtás magában foglalja a spontán légzés támogatására vagy helyettesítésére szolgáló külső eszközök használatát. A légzési károsodás súlyosságától függően különböző típusú lélegeztetőeszközök használhatók. Ezek az eszközök a következőket tartalmazhatják:
1. Non-invazív lélegeztetés (NIV):A NIV maszk vagy nazális interfész használatával nyomás alatti levegőt juttat a tüdőbe, támogatja a légzést, miközben elkerüli az intubáció szükségességét. Az általános NIV eszközök közé tartozik a folyamatos pozitív légúti nyomás (CPAP) és a kétszintű pozitív légúti nyomás (BiPAP).
2. Invazív gépi lélegeztetés:Súlyosabb esetekben, amikor az NIV nem megfelelő vagy sikertelen, invazív gépi lélegeztetést alkalmaznak. Ez magában foglalja egy tubus (endotracheális tubus vagy tracheosztómiás tubus) behelyezését a légcsőbe, hogy közvetlen légzést biztosítson. A lélegeztetőgép szabályozza a légzést, biztosítva a megfelelő szellőzést és gázcserét.
Légzőszervi segítségnyújtásra elsősorban MG-ben van szükség akut légúti krízisek vagy exacerbációk időszakában, amikor a légzőizmok gyengesége kritikussá válik. A légzési elégtelenség korai felismerése, az életjelek monitorozása és a lélegeztetési támogatás megfontolt alkalmazása elengedhetetlen az MG-s betegek kezeléséhez és a légzési elégtelenség megelőzéséhez.