Mi a szív ingerlékenysége?

A szív ingerlékenysége a szívizom (szívizom) azon képességét jelenti, hogy elektromos impulzusokat generáljon és reagáljon, amelyek elindítják és koordinálják a szív összehúzódását és ellazulását. Íme a szív ingerlékenységét befolyásoló legfontosabb jellemzők és tényezők:

1. Nyugalmi membrán potenciál:

A szívsejtek más ingerlékeny sejtekhez hasonlóan nyugalmi membránpotenciállal (RMP) rendelkeznek. Ez az elektromos potenciál különbsége a cella belső és külső része között, amikor az nyugalomban van, és nem generál aktívan elektromos impulzust. A szívizomsejtekben az RMP jellemzően -85 és -95 millivolt (mV) között van.

2. Cselekvési lehetőség:

A szív ingerlékenysége akciós potenciál generálásával jár, ami a szívsejt membránpotenciáljának gyors változása. Amikor egy inger elér egy bizonyos küszöböt, a membránpotenciál gyorsan depolarizálódik (kevésbé lesz negatív), és eléri a pozitív potenciál csúcspontját (upstroke). Ezt egy repolarizációs fázis követi, ahol a membránpotenciál visszatér nyugalmi állapotába (downstroke).

3. Tűzálló időszakok:

Az akciós potenciált követően a szívsejtek különböző refrakter periódusokba lépnek:

- Abszolút refrakter periódus:Ebben az időszakban semmilyen inger, akármilyen erős is, nem válthat ki újabb akciós potenciált.

- Relatív refrakter periódus:Ebben az időszakban a normálisnál erősebb inger akciós potenciált válthat ki, de több energiát igényel.

4. Küszöb potenciál:

A küszöbpotenciál az a minimális membránpotenciál, amelyet el kell érni az akciós potenciál elindításához. A szívsejtekben a küszöbpotenciál jellemzően -60 és -70 mV között van.

5. Akció lehetséges időtartama:

Az akciós potenciál időtartama (APD) azt az időt jelenti, amely a depolarizáció kezdetétől a repolarizáció végéig tart. Az elhúzódó APD aritmiákhoz vezethet.

6. Ioncsatornák:

A szív ingerlékenységét a sejtmembránon belüli különféle ioncsatornák aktivitása szigorúan szabályozza. Ezek a csatornák, mint például a nátrium-, kálium- és kalciumcsatornák, szabályozzák az ionok áramlását a sejtbe és onnan ki, befolyásolva a membránpotenciált és az akciós potenciál hullámformáját.

7. Autonóm idegrendszer:

Az autonóm idegrendszer, különösen a szimpatikus és paraszimpatikus részleg módosíthatja a szív ingerlékenységét. A szimpatikus stimuláció növeli az ingerlékenységet és a pulzusszámot, míg a paraszimpatikus stimuláció csökkenti az ingerlékenységet és a pulzusszámot.

8. Szívbetegségek és gyógyszerek:

A szív ingerlékenységét különböző szívbetegségek és gyógyszerek befolyásolhatják. Például bizonyos aritmiák keletkezhetnek a kóros ingerlékenység miatt, és egyes szívterápiában használt gyógyszerek az ioncsatornákat célozzák meg, hogy befolyásolják az ingerlékenységet.

Összességében a szív ingerlékenysége döntő tényező a szív szabályos ritmusának és összehangolt összehúzódásának fenntartásában. Az ingerlékenység szabályozási zavara különféle szívritmuszavarokhoz vezethet, és kihat az általános szívműködésre. A szív ingerlékenységének és szabályozásának megértése elengedhetetlen a szív elektrofiziológiájának tanulmányozásában és a szívritmuszavarok kezelési módjainak kidolgozásában.