Egészség és a Betegség
Sigmund Freud pszichoanalitikus szerint az evészavarok a gyermekkorból eredő tudattalan konfliktusok eredménye. Freud úgy vélte, hogy az evészavarokkal küzdő emberek a pszichoszexuális fejlődés korai szakaszában rögzültek, és tüneteik tudattalan vágyak és konfliktusok kifejezésének módja.
Száji szakasz
Freud úgy vélte, hogy az evészavarokkal küzdő emberek a fejlődés orális szakaszában rögzülnek, ami az élet első szakasza. Ebben a szakaszban a csecsemők örömet szereznek a szopástól és az evéstől. Azok az emberek, akik ebben a szakaszban fixálódnak, orális rögzítést tapasztalhatnak, ami azt jelenti, hogy továbbra is örömet keresnek az orális tevékenységekben, például az evésben. Ez túlevéshez vagy falási evéshez vezethet.
Anális szakasz
Freud azt is hitte, hogy az evészavarban szenvedők az anális fejlődési szakaszban rögzülhetnek. Ebben a szakaszban a gyerekek elkezdik megtanulni az irányítást és az autonómiát. Azok az emberek, akik ebben a szakaszban fixálódnak, anális fixációt szenvedhetnek, ami azt jelenti, hogy az ellenőrzéssel és a renddel vannak elfoglalva. Ez korlátozó étkezéshez vagy anorexia nervosához vezethet.
Fallikus szakasz
Végül Freud úgy vélte, hogy az evészavarokkal küzdő emberek a fejlődés fallikus szakaszában rögzülhetnek. Ebben a szakaszban a gyerekekben kialakul nemi identitásuk és szexualitásuk érzése. Azok az emberek, akik ebben a szakaszban fixálódnak, fallikus fixációval rendelkezhetnek, ami azt jelenti, hogy a szexuális hatalom és a dominancia foglalkoztatja őket. Ez bulimia nervosához vezethet, amelyet a falás és a kitisztulás jellemez.
Kezelés
Az evészavarok pszichoanalitikus kezelése jellemzően abban áll, hogy segítik a betegeket, hogy tudatosítsák öntudatlan konfliktusaikat, és egészségesebb módszereket dolgozzanak ki e konfliktusok kezelésére. A kezelés magában foglalhatja az olyan mögöttes problémák kezelését is, mint például a gyermekkori trauma vagy bántalmazás, amelyek hozzájárulhatnak az evészavarhoz.