A hallásvesztés a hallás teljes vagy részleges képtelenségére utal. Ennek számos tényezője lehet, például a belső fül károsodása, a fülzsír felhalmozódása vagy születési rendellenesség.
A halláskárosodás viszont egy olyan kifejezés, amelyet a hallást befolyásoló állapotok leírására használnak. Ez magában foglalhatja a halláskárosodást, de más olyan körülményeket is, amelyek megnehezítik a hangok megértését vagy feldolgozását. Például, akinek nehezen érti meg a beszédet zajos környezetben, hallássérült lehet, még akkor is, ha a hallása nem technikailag sérült.
Fontos különbséget tenni a halláskárosodás és a halláskárosodás között, mivel az egyes állapotok kezelése eltérő. A halláskárosodást hallókészülékkel vagy cochleáris implantátummal, míg a halláskárosodást beszédterápiával vagy kisegítő hallókészülékekkel lehet kezelni.