1. Hanghullámok:A hanghullámok bejutnak a külső fülbe, és a hallójáraton keresztül eljutnak a dobhártyáig.
2. Rezgés:A dobhártya a hanghullámokra reagálva rezeg, és ezeket a rezgéseket továbbítja a középfül három kis csontjához, amelyeket malleusnak, incusnak és stapesnek neveznek.
3. Belső fül:A tapepek továbbítják a rezgéseket a belső fülbe, pontosabban a fülkagylóba, amely egy spirál alakú, folyadékkal teli és érzékszervi szőrsejtekkel bélelt szerkezet.
4. Frekvenciakódolás:A cochleán belül különböző szegmensek különböző frekvenciatartományokra reagálnak. Az alacsonyabb frekvenciájú hangok rezgést okoznak a csiga tövében, míg a magasabb frekvenciák a csúcs felé.
5. Tonotópiás térkép:A hangérzékeny szőrsejtek elrendezése a fülkagyló hosszában egy tonotópiás térképet hoz létre, ahol a hangfrekvencia térben van ábrázolva. A különböző helyeken lévő szőrsejtek meghatározott frekvenciákra vannak hangolva, és ez az elrendezés megőrzi a hang frekvenciainformációit.
6. Neurális jelek:Ahogy a szőrsejtek rezegnek, neurotranszmittereket szabadítanak fel, amelyek stimulálják a közeli spirális ganglion neuronjait. Ezek a neuronok átalakítják a mechanikai rezgéseket elektromos jelekké, és továbbítják azokat a hallóideg mentén.
7. Hallóideg:A hallóideg a frekvencia-specifikus idegi jeleket a fülkagylóból a hallóagytörzsbe szállítja.
8. Agytörzsi feldolgozás:A halló agytörzs tovább dolgozza fel az idegi jeleket, és továbbítja azokat a középagy és az agykéreg magasabb hallóközpontjaiba.
9. Halláskéreg:Az agy halántéklebenyeiben található hallókéregben a frekvenciainformációkat tovább elemezzük, és más hallási információkkal integráljuk, hogy érzékeljük a hang magasságát és minőségét.
Ezen a tonotopikus szerveződésen és neurális feldolgozáson keresztül a hangok frekvenciája kódolódik és ábrázolódik az idegrendszerben, lehetővé téve számunkra, hogy érzékeljük és megkülönböztetjük a különböző hangmagasságokat és frekvenciákat.