Egészség és a Betegség
Ezen elmélet szerint az alkoholizmus a tudattalan konfliktusok megnyilvánulása lehet, amelyek kora gyermekkori tapasztalatokból és bizonyos pszichoszexuális fejlődési szakaszokban való fixációkból erednek.
Így magyarázza a pszichoanalitikus elmélet az alkoholizmus lehetséges kialakulását:
1. Rögzítés az orális szakaszban:
- Az orális stádiumban rögzült egyének a túlzott ivás által kereshetnek orális kielégülést a kielégítetlen kényelmi és táplálási szükségletek helyettesítésére.
2. Megoldatlan konfliktusok:
- A gyermekkori traumákkal vagy kielégítetlen érzelmi szükségletekkel kapcsolatos megoldatlan konfliktusok arra késztethetik az egyéneket, hogy az alkoholt használják menekülésként vagy a mögöttes pszichés szorongás megküzdésére.
3. Védelmi mechanizmusok:
- Az alkohol védekező mechanizmusként használható a kellemetlen érzelmek, például a szorongás, a depresszió vagy a bűntudat kezelésére. Segít átmenetileg csökkenteni az érzelmi kényelmetlenséget, de megerősíti az alkoholfüggőséget.
4. Regresszió:
- Az alkoholfogyasztás a korábbi pszichoszexuális stádiumokba való visszalépéshez vezethet, ami a kontroll elvesztéséhez és impulzív viselkedéshez vezethet, beleértve a túlzott alkoholfogyasztást is.
5. Önbüntetés:
- Egyes egyének önpusztító magatartást tanúsítanak, mint például az alkoholizmus, mint öntudatlan önbüntetés egy formája a mögöttes bűntudat vagy alkalmatlanság érzése miatt.
6. Alkoholista szülővel való azonosítás:
- Az egyénekben kialakulhat az alkoholizmus, mint az alkoholista szülővel való azonosulás módja, vagy a szülői kapcsolataikkal kapcsolatos megoldatlan konfliktusok kifejezésének eszköze.
A pszichoanalitikus elmélet azt sugallja, hogy az alkoholizmus mélyebb pszichológiai konfliktusok tünete lehet, és hogy ezeknek a mögöttes problémáknak a kezelése elengedhetetlen a hatékony kezeléshez és felépüléshez.