A probléma először 1978-ban derült ki a NOAA 6-nál az indítás utáni tesztfázis során. Ahogy az űrszonda Észak-Kanada felett keringett, a pásztázó radiométer leállt és elakadt. A sugármérő a küldetés hátralévő részében zárt állapotban maradt, így a műszer meteorológiai adatai nem elérhetők.
A probléma forrását végül a radiométer rögzítőgyűrűjében találták meg. Az orbitális műveletek során a radiométer által termelt hő hatására a rögzítőgyűrű kitágul, megkötözve a csapágyakat és leállítva a forgást. A probléma azonosítása után a kialakítást úgy módosították, hogy a sugármérő szabadon foroghasson a hőmérséklet változásától függetlenül.
A Polaris betegséget nem figyelték meg újra egyetlen későbbi NOAA műholdon sem.