1. Dohányzás: A dohányzás a tüdőtágulás vezető oka. A cigarettafüstben lévő vegyi anyagok károsítják az érzékeny tüdőszövetet, beleértve az alveolusokat is, ami pusztulásukhoz és tüdőtágulás kialakulásához vezet.
2. Krónikus bronchitis: A krónikus hörghurut, egy olyan állapot, amelyet a légutak folyamatos gyulladása és nyálkaképződése jellemez, gyakran társul emfizémával. A hörghurut okozta krónikus gyulladás és irritáció károsíthatja a tüdőszövetet, és hozzájárulhat a tüdőtágulat kialakulásához.
3. Légszennyezés: A légszennyező anyagok, mint például a részecskék, az ózon és a nitrogén-dioxid, irritálhatják és károsíthatják a tüdőt, növelve a tüdőtágulás kockázatát. A magas légszennyezettségű területeken élő emberek fokozott kockázatnak lehetnek kitéve.
4. Foglalkozási expozíció: Bizonyos foglalkozások, amelyek káros pornak, vegyszereknek vagy gőzöknek vannak kitéve, növelhetik a tüdőtágulat kockázatát. Ilyenek például a bányászok, építőmunkások és bizonyos iparágakban, például textilgyártásban dolgozók.
5. Genetikai tényezők: Egyes egyének genetikailag hajlamosak emfizéma kialakulására. Bizonyos gének genetikai eltérései, például azok, amelyek részt vesznek az alfa-1 antitripszin nevű enzim termelésében, ennek az enzimnek a hiányához vezethetnek, és növelhetik az emfizéma kockázatát.
6. Öregedés: Maga az öregedési folyamat is hozzájárulhat a tüdőtágulat kialakulásához. A tüdőszövet természetes degenerációja és az idő múlásával csökkenő rugalmasság érzékenyebbé teheti a tüdőt az egyéb tényezők okozta károsodásokra.
Fontos megjegyezni, hogy az emfizéma gyakran e tényezők kombinációja eredményeként alakul ki, és a dohányzás az elsődleges kockázati tényező. Az ezeknek a tényezőknek való kitettség elkerülése vagy minimalizálása segíthet csökkenteni az emfizéma kialakulásának kockázatát és megvédeni a tüdő egészségét.