1. Orvostörténet:
- Alaposan gyűjtsön információkat a páciens tüneteiről, kórtörténetéről, életmódbeli szokásairól, gyógyszerbeviteléről és a vonatkozó családi anamnézisről.
2. Fizikális vizsgálat:
- Végezzen átfogó fizikális vizsgálatot a létfontosságú jelek, az általános megjelenés, valamint a tünetekkel kapcsolatos rendellenességek vagy jelek felmérésére.
3. Diagnosztikai tesztek és vizsgálatok:
- A beteg tünetei és vizsgálati lelete alapján megfelelő diagnosztikai vizsgálatokat rendeljen el és végezzen. Ezek a tesztek a következőket tartalmazhatják:
- Laboratóriumi vizsgálatok (vér, vizelet, széklet stb.)
- Képalkotó vizsgálatok (röntgen, CT, MRI, ultrahang)
- Elektrokardiogram (EKG)
- Elektroencephalográfia (EEG)
- Biopszia és szövetelemzés
4. Differenciáldiagnózis:
- Hasonlítsa össze a páciens tüneteit és vizsgálati eredményeit különféle lehetséges betegségekkel vagy állapotokkal.
- Az összegyűjtött bizonyítékok alapján zárja ki az alternatív magyarázatokat vagy diagnózisokat.
5. Klinikai szakértelem:
- Szükség esetén konzultáljon a megfelelő orvosi területen jártas szakemberekkel vagy egészségügyi szakemberekkel.
- Használja a szakmai szervezetek vagy intézmények által megállapított orvosi irányelveket és diagnosztikai kritériumokat.
6. Mintafelismerés:
- Elemezze a tünetek, a vizsgálati eredmények és a vizsgálati eredmények kombinációját, hogy azonosítsa az adott betegségnek megfelelő mintákat.
7. Laboratóriumi és patológiai eredmények:
- Bizonyos esetekben a végleges diagnózishoz speciális laboratóriumi leletekre lehet szükség, például egy adott kórokozó azonosítására vagy a szövetekben jellemző kóros elváltozásokra.
8. A diagnosztikai kritériumok teljesítése:
- Meg kell felelnie a feltételezett betegségre megállapított diagnosztikai kritériumoknak, amelyeket az orvos szakértők vagy szakmai társaságok határoztak meg. Ezek a kritériumok a tünetek, jelek és vizsgálati eredmények kombinációját foglalhatják magukban.
9. Konzultáció és együttműködés:
- Vegyen részt megbeszéléseken és konzultációkon kollégáival vagy multidiszciplináris csapatokkal, hogy különböző nézőpontokat gyűjtsön össze és konszenzusra jusson a diagnózissal kapcsolatban.
10. A betegek kommunikációja és oktatása:
- A diagnózist világosan, érthető módon közölje a pácienssel.
- Tájékoztatást ad a betegség természetéről, a kezelési lehetőségekről és a szükséges életmód-módosításokról.
A végleges diagnózis elérése magában foglalhatja a klinikai megítélés, a bizonyítékokon alapuló orvoslás és a diagnosztikai tesztek eredményeinek értelmezésének kombinációját. A végleges diagnózis felállításakor fontos figyelembe venni az egyéni betegtényezőket, a diagnosztikai eszközök elérhetőségét és az orvosi ismeretek fejlődő természetét.