1. Sósav:
- A gyomor sósavat (HCl) választ ki a gyomornedv összetevőjeként. Erősen savas környezetet hoz létre a gyomorban 1,5 és 2,0 közötti pH-értékkel.
- Ez a savas környezet több okból is kulcsfontosságú:
a) Megöli vagy gátolja a lenyelt mikroorganizmusokat, védőmechanizmust biztosítva a káros baktériumok és kórokozók ellen.
b) Denaturálja a fehérjéket, ezáltal kibontakozik, és több peptidkötést tesz ki enzimatikus támadásnak.
c) Aktiválja a pepszinogént, aktív pepszin enzimmé alakítva.
2. Pepszin:
- A pepszin egy proteáz, egy fehérjéket lebontó enzim. Azonban csak erősen savas környezetben aktív.
- Sósavval aktiválva a pepszin elkezdi a fehérjéket kisebb peptidfragmensekre bontani. Kifejezetten hasítja a peptidkötéseket, beleértve a fenilalanint, tirozint és triptofánt.
- A pepszin 1,5-2,0 körüli pH-értéken működik a legjobban, ezért optimális működéséhez elengedhetetlen a sósav által létrehozott savas környezet.
3. Kölcsönhatás és szinergikus hatás:
- A sósav és a pepszin kombinációja ideális környezetet teremt a fehérjeemésztéshez a gyomorban.
- A savas környezet lehetővé teszi a pepszin optimális működését, míg a sósav denaturáló hatása érzékenyebbé teszi a fehérjéket az enzimatikus lebontásra.
- Együtt beindítják a fehérje emésztési folyamatát azáltal, hogy a fehérjéket kisebb peptidekre bontják. Ezeket a peptideket más emésztőenzimek tovább bontják és felszívják a vékonybélben.
Összefoglalva, a sósav biztosítja a szükséges savas környezetet a pepszin aktiválásához és a fehérjék denaturálásához, míg a pepszin kisebb peptidekre bontja a fehérjéket. E két komponens együttes hatása biztosítja az étkezési fehérjék hatékony emésztését a gyomorban, előkészítve azokat a további feldolgozásra és a vékonybélben történő felszívódásra.