1. Enzimek a hasnyálmirigyből:
- Lipáz: A lipideket és zsírokat zsírsavakra és glicerinre bontja.
- Amiláz: A szénhidrátokat, különösen a keményítőt egyszerű cukrokra, például malátacukrokra bontja.
- Proteáz: A fehérjéket kisebb peptidekre, majd egyedi aminosavakra bontja.
2. Enzimek a vékonybélből:
- Enterokináz: Aktiválja a tripszint, egy proteázt, amely tovább bontja a fehérjéket.
- Laktáz: A tejben található diszacharid laktózt glükózra és galaktózra bontja.
- Sucrase: A szacharózt, a közönséges asztali cukrot glükózra és fruktózra bontja.
- Málta: A keményítő lebontása során keletkező malátacukrot glükózzá bontja.
3. Epesók a májból:
- Az epesók segítik az emésztést és a zsírok felszívódását. Emulgeálják a zsírokat, kisebb cseppekre bontva azokat, amelyekre a lipáz jobban tud hatni.
4. A tápanyagok felszívódása:
- A kémiai emésztés végtermékei egyszerű cukrok, aminosavak, zsírsavak, amelyek a vékonybél falain keresztül könnyen felszívódnak a véráramba.
- A vékonybél belső nyálkahártyáján számos ujjszerű kiemelkedés, úgynevezett bolyhok találhatók, amelyek növelik a felületet a tápanyagok hatékony felszívódása érdekében.
5. Szállítás a vastagbélbe:
- Az emésztetlen anyagok a vízzel és az elektrolitokkal együtt a vékonybélben mozognak, és végül eljutnak a vastagbélbe a víz további feldolgozása és felszívódása érdekében.
A vékonybélben végbemenő kémiai emésztés kulcsfontosságú az összetett élelmiszermolekulák olyan formákká történő lebontásához, amelyeket a szervezet hatékonyan fel tud venni és hasznosítani. Ez a bonyolult folyamat biztosítja, hogy az általunk fogyasztott élelmiszerekből az esszenciális tápanyagokat megkapjuk, és elérhetővé váljanak a különböző anyagcsere-folyamatok számára.