1. Nem szabályozott vércukorszint: A bázisinzulint úgy tervezték, hogy a nap folyamán egyenletes inzulin háttérszintet biztosítson, de előfordulhat, hogy nem elegendő az étkezés utáni hirtelen vércukorszint-emelkedés fedezésére. Gyors hatású inzulin nélkül a vércukorszint evés után megugrik, és több órán keresztül magas marad.
2. Diabetikus ketoacidózis (DKA): A DKA a cukorbetegség súlyos szövődménye, amely akkor fordul elő, ha a szervezetben nincs elegendő inzulin ahhoz, hogy a glükózt energiaforrásként használja fel. Amikor a vércukorszint magas, a szervezet elkezdi lebontani a zsírt energiatermelés céljából, ami melléktermékként ketonokat termel. A magas ketonszint a vérben DKA-hoz vezethet, ami orvosi vészhelyzet.
3. Hipoglikémia: A gyors hatású inzulint a magas vércukorszint csökkentésére használják étkezés után. Gyors hatású inzulin nélkül az embernek nehézségei lehetnek az étkezés utáni vércukorszint-ugrások kezelésében. Ez hipoglikémiához vagy alacsony vércukorszinthez vezethet, ha túl sok bazális inzulint vesznek be anélkül, hogy a táplálékfelvételt vagy az aktivitást módosítanák.
4. A hosszú távú szövődmények fokozott kockázata: Idővel az ellenőrizetlen vércukorszint különféle szövődményekhez vezethet, beleértve a szem, a vese, az idegek, a szív és az erek károsodását. Az állandó hiperglikémia felgyorsíthatja ezeket a szövődményeket, és növelheti a súlyos egészségügyi problémák kockázatát.
5. A rugalmasság hiánya: A csak alapinzulint tartalmazó adagolási rend nem biztos, hogy elegendő rugalmasságot biztosít az inzulin adagolásában ahhoz, hogy alkalmazkodjon a táplálékfelvétel, a fizikai aktivitás vagy a stresszszint változásaihoz. Ez kihívást jelenthet a stabil vércukorszint fenntartása egész nap.
Az 1-es típusú cukorbetegek számára fontos, hogy kövessék az egészségügyi szolgáltatójuk által előírt inzulinkezelést, amely magában foglalhatja a bázis- és a gyorshatású inzulint is, hogy biztosítsák vércukorszintjük megfelelő kezelését és csökkentsék a szövődmények kockázatát.