Hogyan kezelték az 1918-as influenzát?

Az 1918-as influenza, más néven spanyolnátha, pusztító világjárvány volt, amely milliók halálát okozta. Akkoriban nem volt specifikus kezelés az influenzára, és az egészségügyi szakemberek támogató intézkedésekre támaszkodtak, hogy segítsék a betegeket a tünetek kezelésében és a szövődmények megelőzésében. Néhány gyakori kezelés a következőket tartalmazza:

1. Ágynyugalom:A betegeknek azt tanácsolták, hogy pihenjenek az ágyban, hogy megőrizzék energiájukat és elősegítsék a felépülést.

2. Folyadékok és táplálkozás:A megfelelő hidratálás elengedhetetlen volt, és a betegeket arra biztatták, hogy igyanak sok folyadékot, például vizet, húslevest és gyümölcsleveket. Tápláló étrendet is javasoltak a szervezet immunrendszerének támogatására.

3. Aszpirin:Az aszpirint általában az influenzával kapcsolatos láz, fájdalmak és fájdalmak csökkentésére használták. Ez azonban nem volt veszélytelen, különösen nagy adagokban.

4. Opiátok:Súlyos esetekben ópiátokat, például morfint alkalmaztak a fájdalom és a kellemetlen érzés enyhítésére.

5. Oxigénterápia:Súlyos légzési nehézségben szenvedő betegek oxigénterápiáját korai oxigéntartályok vagy maszkok használatával végezték.

6. Házi gyógymódok és hagyományos gyakorlatok:Különféle hagyományos gyógymódokat és házi készítésű főzeteket próbáltak ki, köztük gyógyteákat, gőzinhalációt, borogatást és népi gyógyszereket, bár hatékonyságuk gyakran megkérdőjelezhető volt.

7. Szupportív ellátás:Az ápolók döntő szerepet játszottak a betegek támogató ellátásában, állapotuk megfigyelésében, gyógyszerek beadásában és érzelmi támogatásban ebben a kihívásokkal teli időszakban.

Fontos megjegyezni, hogy a fertőző betegségek orvosi ismerete és kezelése a XX. század elején korlátozott volt a mai fejlett orvosi beavatkozásokhoz és ismeretekhöz képest. A hatékony vakcinák és vírusellenes gyógyszerek hiánya megnehezítette az 1918-as influenza terjedésének megfékezését, és világszerte milliók vesztették életüket.