Az izmok állóképessége ezzel szemben egy izom vagy izomcsoport azon képességét jelenti, hogy ismételten erőt fejtsen ki, vagy egy meghatározott összehúzódást hosszabb ideig fenntartson. Általában olyan gyakorlatokkal tesztelik, mint a fekvőtámaszok, felülések vagy a deszkahelyzet tartása, ahol az izmok ellenállnak az ellenállásnak és fokozatosan kimerültek. A kardiovaszkuláris állóképességgel ellentétben az izom állóképesség elsősorban az anaerob (oxigéntől független) anyagcserén alapul, ahol az energia oxigén felhasználása nélkül termelődik.
Íme egy összefoglaló a legfontosabb különbségekről a szív- és érrendszeri állóképesség és az izmok állóképessége között:
| Funkció | Szív- és érrendszeri állóképesség | Izomállóság |
|---|---|---|
| Az érintett elsődleges élettani rendszer | Szív, tüdő, erek | Vázizmok |
| Energiatermelés | Aerob (oxigénfüggő) anyagcsere | Anaerob (oxigén-független) anyagcsere |
| Az értékeléshez általában használt tevékenységek | Hosszútávfutás, kerékpározás, úszás | Push-up, felülések, deszka |
| Elsődleges fókusz | A kardiovaszkuláris aktivitás idővel fenntartott képessége | Az izomösszehúzódás vagy az erő fenntartásának képessége az idő múlásával |
| Fáradtsággal kapcsolatos tényező | Korlátozott oxigénellátás | Az anyagcsere salakanyagainak felhalmozódása (pl. tejsav) |
Mind a szív- és érrendszeri állóképesség, mind az izmok állóképessége az általános fizikai erőnlét kulcsfontosságú összetevője, és rendszeres edzéssel és fizikai edzéssel javítható. Míg az egyik felépítésére való összpontosítás nem feltétlenül jelenti a másik javulását, az aerob tevékenységek és az ellenállási edzés egyensúlyának beépítése (az izomállóképesség javítása érdekében) fontos a holisztikus fizikai erőnléthez.