A "légzés" kifejezés gyakran a külső légzés folyamatára utal, amely magában foglalja az oxigén mozgását a külső környezetből a szervezetbe és szén-dioxid felszabadulását. Ez speciális struktúrákon keresztül történik, például embereknél és állatoknál a tüdőn vagy vízi élőlényeknél a kopoltyúkon keresztül.
A belső légzés egy másik létfontosságú szempont, és az oxigénnek a tüdőből vagy a kopoltyúból a test sejtjeibe történő szállítására, valamint a szén-dioxid, mint salakanyag eltávolítására vonatkozik. Ez a folyamat sejtszinten megy végbe, ahol az oxigént a sejtlégzéssel energiatermelésre hasznosítják.
A sejtlégzés olyan kémiai reakciók sorozata, amelyek a glükózt, a cukor egy fajtáját, felhasználható energiává alakítják adenozin-trifoszfát (ATP) formájában. Az ATP a sejtek elsődleges energia valutája, és nélkülözhetetlen a különböző sejtfolyamatokhoz.
A sejtlégzés egyszerűsített kémiai egyenlete:
Glükóz + oxigén → szén-dioxid + víz + energia (ATP-ként)
A sejtlégzés során a glükóz oxigén jelenlétében lebomlik, és energia szabadul fel, amely ATP-ként raktározódik. A szén-dioxid hulladéktermékként keletkezik, és visszaszállítja a tüdőbe vagy a kopoltyúba, hogy kiengedje.
Összességében a légzés magában foglalja a külső légzés, a belső légzés és a sejtlégzés létfontosságú folyamatait, amelyek együttesen biztosítják a sejtek folyamatos oxigénellátását és a szén-dioxid eltávolítását. Ez a folyamat elengedhetetlen az élet fenntartásához és a sejtfunkciók fenntartásához az élő szervezetekben.