1. Pihenési potenciál:
Mindegyik neuron fenntart egy nyugalmi potenciált, ami stabil elektromos töltéskülönbség a sejtmembránján. Ez a potenciálkülönbség az ionok (például nátrium, kálium és klorid) egyenlőtlen eloszlásából adódik a neuronon belül és kívül.
2. Depolarizáció:
Amikor egy neuron ingert kap (például egy másik neuronból felszabaduló neurotranszmittert), az a sejtmembrán áteresztőbbé válik a nátriumionok számára. Ez a nátriumionok beáramlása a membránon keresztüli elektromos töltés megváltozásához vezet, ami depolarizációt eredményez.
3. Cselekvési potenciál generálása:
Ha a depolarizáció elér egy bizonyos küszöböt, akkor akciós potenciált vált ki. Ez egy önterjedő elektromos jel, amely az idegsejt axonja mentén halad, a neuron hosszú, karcsú vetülete. Az akciós potenciál során a membrán nátriumcsatornái teljesen kinyílnak, ami még nagyobb nátriumion-beáramlást okoz, és megfordítja az elektromos töltést.
4. Repolarizáció:
A depolarizációt követően a neuron membránja kevésbé permeábilis a nátriumionok számára, és jobban áteresztővé válik a káliumionok számára. A káliumionok ezután kiáramlanak a neuronból, aminek következtében a membránpotenciál visszatér nyugalmi állapotába. Ezt a folyamatot repolarizációnak nevezik.
5. Hiperpolarizáció:
Közvetlenül a repolarizáció után a membránpotenciál rövid időre negatívabbá válik, mint a nyugalmi potenciál. Ezt hiperpolarizációnak nevezik. Ebben a fázisban a neuron kevésbé ingerelhető, és kevésbé valószínű, hogy újabb akciós potenciált generál.
6. Tűzálló időszakok:
Az akciós potenciál után a neuron refrakter periódusba lép. Az abszolút refrakter periódus egy olyan rövid időszak, amely alatt a neuron nem tud újabb akciós potenciált generálni, függetlenül az inger erősségétől. Ezt egy relatív refrakter periódus követi, amely alatt a normálisnál erősebb ingerre van szükség az akciós potenciál generálásához.
7. Neurotranszmitter kiadása:
Amikor egy akciós potenciál eléri az axon végét (axonterminális), kiváltja a neurotranszmitterek felszabadulását. Ezek a kémiai hírvivők átjutnak a szinaptikus résen (az idegsejtek közötti téren), és a szomszédos neuronok dendritjein (receptív struktúrákon) lévő receptorokhoz kötődnek.
8. Posztszinaptikus potenciál:
A neurotranszmittereknek a posztszinaptikus neuron receptoraihoz való kötődése a membránpotenciál depolarizációját (ingerlő posztszinaptikus potenciál vagy EPSP) vagy hiperpolarizációját (gátló posztszinaptikus potenciál vagy IPSP) okozhatja. Ha a depolarizáció eléri a küszöbértéket, akkor akciós potenciált vált ki a posztszinaptikus neuronban, folytatva az elektrokémiai impulzus átvitelét.
Ez az elektrokémiai impulzusátviteli folyamat lehetővé teszi a neuronok számára, hogy kommunikáljanak egymással, feldolgozzák az információkat és szabályozzák a különböző testi funkciókat. Az agy integrálja ezeket az impulzusokat számos neuronból, hogy gondolatokat, érzelmeket, viselkedéseket és észleléseket generáljon.