Eljárás
Az idegvezetési sebességteszt során kis elektródákat helyeznek a bőrre a vizsgált ideg fölé. További elektródákat helyeznek a közeli bőrre, valamint az ideg által irányított izomra (ha van ilyen). Az elektródák kis, fájdalommentes elektromos impulzusokat küldenek és fogadnak. Az impulzusok áthaladnak az idegen, és sebességüket mérik.
Az első elektróda közelében a bőrön elhelyezett elektródák elég közel vannak ahhoz, hogy felvegyék az elektromos aktivitást, és megmérjék, mennyi ideig tart az impulzus eljutni hozzájuk. Ez segít kiszámítani, hogy az elektromos jel milyen gyorsan halad az ideg mentén.
Interpretáció
Az idegek vezetési sebessége az ideg típusától és a testben elfoglalt helyétől függően változhat. A teszt eredményeit összehasonlítják az adott ideg normál értékeivel, amelyek segíthetnek meghatározni, hogy az ideg megfelelően működik-e, vagy van-e károsodás vagy diszfunkció.
Felhasználás és hatékonyság
Az NCV-teszteket az idegeket érintő különféle állapotok értékelésére használják, beleértve:
- Carpal tunnel szindróma
- Guillain-Barré szindróma
- Sclerosis multiplex
- Becsípődött idegek
- Perifériás neuropátia (az agyon és a gerincvelőn kívüli idegek károsodása)
Az idegvezetési sebességtesztek általában biztonságosak és jól tolerálhatók. Néhány ember számára azonban kellemetlenek lehetnek, és enyhe kényelmetlenség is előfordulhat a vizsgálat alatt vagy után. A tűk vagy elektromos impulzusok használatából adódó kockázatok is felmerülhetnek.
Az NCV-teszteket gyakran más diagnosztikai tesztekkel, például elektromiográfiával (EMG) együtt végzik az ideg- és izomfunkció átfogóbb értékelése érdekében.