- Szív- és érrendszer: A szív oxigénnel dúsított vért pumpál az egész testben, beleértve az agyat és a gerincvelőt is. Ez az oxigénellátás kulcsfontosságú a neuronok megfelelő működéséhez, mivel nagy mennyiségű energiát fogyasztanak, és ennek előállításához oxigénre támaszkodnak. Az oxigénnel dúsított vér állandó áramlása segít az anyagcsere salakanyagok eltávolításában is az idegszövetekből.
- Légzőrendszer: A tüdő oxigénnel látja el a véráramot, amely aztán eloszlik az idegrendszerben. A rekeszizom, a fő légzőizom, szintén alapvető szerepet játszik az alsó gerincvelő védelmében a légzés során végzett mozgások révén.
- Emésztőrendszer: Az emésztéssel nyert tápanyagok létfontosságúak az idegrendszer fejlődéséhez és működéséhez. Az olyan vitaminok, mint a B12 és a folsav, különösen fontosak az egészséges idegsejtek növekedéséhez és fenntartásához. A bél mikrobióma, amelyet gyakran második agynak is neveznek, a központi idegrendszerrel is kommunikál különféle útvonalakon keresztül, befolyásolva az idegrendszer fejlődését, viselkedését és hangulatát.
- Endokrin rendszer: Az endokrin mirigyek, például a pajzsmirigy és az agyalapi mirigy által termelt hormonok befolyásolják az idegszövetek fejlődését, növekedését és regenerálódását. A mellékvesékben termelődő hormonok, mint például a kortizol, szintén befolyásolhatják az agyműködést és módosíthatják a stresszre adott válaszokat.
- Izom-csontrendszer: Az izmok, csontok és ízületek szerkezeti támogatást és mozgékonyságot biztosítanak az idegrendszer számára. Ez a támogatás magában foglalja az agy és a gerincvelő védelmét a külső hatásoktól vagy sérülésektől, valamint a végtagok mozgásának lehetővé tételét idegi jelek révén.
- Érzékszervi rendszerek (vizuális, hallási, szomatoszenzoros stb.): Az érzékszervek és a hozzájuk tartozó idegek hozzájárulnak ahhoz, hogy az idegrendszer képes legyen fogadni, értelmezni és reagálni a környezet különböző ingereire, lehetővé téve az észlelést és a megfelelő cselekvést.
Ezekkel a többi rendszerrel együttműködve az idegrendszer fenntartja a homeosztázist, szabályozza a test funkcióit, lehetővé teszi a kommunikációt a test különböző részei között, és lehetővé teszi a külső világgal való interakciót. Bármilyen diszfunkció vagy zavar ezekben a kölcsönösen függő rendszerekben, következményekkel járhat az idegrendszer egészségére és működésére.