1. Lökéscsillapítás: A szivacsos csontok egymáshoz kapcsolódó trabekulák (vékony, rúdszerű szerkezetek) hálózatát és velővel teli tereket tartalmaznak. Ez a szerkezet lehetővé teszi a szivacsos csontoknak, hogy elnyeljék és eloszlassák a mechanikai feszültségeket és ütéseket, párnázva az ízületeket és megóvva azokat a fizikai tevékenységek során bekövetkező sérülésektől.
2. Csontvelő termelés: A szivacsos csontokon belüli velőüregek a hematopoiesis, a vérsejtek termelődésének elsődleges helyszínei. A csontvelőben lévő vérképző őssejtek különböző típusú vérsejtekké differenciálódnak és érlelődnek, beleértve a vörösvérsejteket (eritrociták), a fehérvérsejteket (leukociták) és a vérlemezkéket (trombociták).
3. Ásványtárolás: A szivacsos csontok az ásványi anyagok, elsősorban a kalcium és a foszfor tárolására szolgálnak. A hidroxiapatit kristályok, amelyek a csontszövet ásványi komponensét alkotják, a trabekulákban rakódnak le, hozzájárulva a csont szilárdságához és merevségéhez.
4. Csont-átalakítás: A szivacsos csontok állandó átalakuláson mennek keresztül, ez a folyamat magában foglalja a régi csontszövet oszteoklasztok általi lebontását és új csontszövet képződését az oszteoblasztok által. Ez a folyamat segít fenntartani a csont szilárdságát, helyreállítani a mikrotöréseket és alkalmazkodni a változó mechanikai igényekhez.
5. Törési ellenállás: Míg a szivacsos csontok kevésbé sűrűek, mint a tömör csontok, összetett trabekuláris felépítésük nagyobb ellenállást biztosít a töréssel szemben. A trabekulák összekapcsolt hálózata ütéselnyelő keretként működik, amely elvezeti a feszültséget és megakadályozza a repedések kialakulását.
6. Könnyű szerkezet: A szivacsos csontok porózus természetük miatt könnyebbek a kompakt csontokhoz képest. Ez a súlycsökkentés előnyös bizonyos csontváz régiókban, például a csigolyákban és a hosszú csontok végein, ahol a súlycsökkentés elengedhetetlen a mobilitáshoz.
7. Hőszigetelés: A szivacsos csontok trabekuláris szerkezete hozzájárul a hőszigeteléshez, segít fenntartani a testhőmérsékletet. Ez különösen fontos az olyan területeken, mint a koponya és a hosszú csontok végei, amelyek ki vannak téve a hőmérséklet-ingadozásoknak.
Összességében a szivacsos csontok kritikus szerepet játszanak az ütéselnyelésben, a vérsejttermelésben, az ásványianyag-tárolásban, a csontok átépülésében, a törésállóságban, a súlycsökkentésben és a hőszigetelésben, így a csontrendszer alapvető alkotóelemei.