Egészség és a Betegség
Az orvosképzésről szóló 1915-ös jelentésében Abraham Flexner hat kritériumot határozott meg, amelyeknek szerinte minden szakmának meg kell felelnie:
1. Egy szakma nagy egyéni felelősséggel járó szellemi műveleteket foglal magában. Ez azt jelenti, hogy a szakembereknek magas szintű tudással és szakértelemmel kell rendelkezniük saját szakterületükön, valamint képesnek kell lenniük önálló döntéshozatalra, és felelősséget vállalniuk tetteikért.
2. A szakmát felsőoktatási intézményekben tanulják meg. Ez azt jelenti, hogy a szakembereknek olyan formális végzettséggel kell rendelkezniük, amely felkészíti őket munkájukra.
3. Egy szakmának saját szervezete van, amely képes fenntartani a szabványokat és ellenőrizni a tagságot. Ez azt jelenti, hogy a szakmáknak rendelkezniük kell egy szakmai szövetséggel, amely meghatározza a gyakorlat normáit, és biztosítja a tagok képzettségét.
4. Egy szakmának van etikai kódexe. Ez azt jelenti, hogy a szakembereknek egy sor etikai alapelvet be kell tartaniuk munkájuk során.
5. Egy szakma közszolgálati irányultságú. Ez azt jelenti, hogy a szakembereknek a nyilvánosság érdekeit saját személyes érdekeik fölé kell helyezniük.
6. Egy szakma anyagilag önfenntartó. Ez azt jelenti, hogy a szakembereknek meg kell tudniuk élni a munkájukból.
A Flexner kritériumai világszerte befolyásolták a szakmák fejlődését. Keretet adnak annak értékeléséhez, hogy egy adott foglalkozás megfelel-e a szakma normáinak.