Ki nevezte el a test csontjait?

A test csontjainak elnevezésének szisztematikus megközelítésének első feljegyzett példája a 2. századból származik, amikor is Galenosz római orvos számos boncolást végzett, és nevet adott a talált csontoknak. Galenus munkája nagyrészt a Kr.e. 5. században élt görög orvos, Hippokratész anatómiai szövegeit követte, és leírta a test egyes csontjait, de nem nyújtott átfogó névrendszert. Valószínű azonban, hogy Galen volt az első, aki hivatalosan is megnevezte a ma használt csontokat.

Galenus munkássága nagy hatást gyakorolt, és anatómiai leírásait évszázadokon át mérvadónak fogadták el. A tudósok csak a reneszánsz korszakban kezdték megkérdőjelezni Galenus egyes eredményeit, amikor újra felkelt az érdeklődés az emberi anatómia iránt. A 16. században Andreas Vesalius belga anatómus kiadott egy úttörő könyvet "De Humani Corporis Fabrica" ​​címmel, amely részletes és pontos illusztrációkat tartalmazott az emberi testről. Vesalius kijavította Galenus néhány hibáját, és bevezetett néhány új anatómiai kifejezést, amelyek ma is használatosak.

Napjainkban a csontok elnevezését az Anatómiai Kifejezések Nemzetközi Nomenklatúrája (INA) szabályozza, amely egy szabványos terminológia, amelyet az anatómusok és az egészségügyi szakemberek világszerte használnak. Az INA először 1895-ben jelent meg, és rendszeresen frissítik, hogy tükrözze az új tudományos fejleményeket és felfedezéseket.