Egészség és a Betegség
A földpátok törése jellemzően a kristályrácson belüli, jól meghatározott gyengeségi síkok mentén történik. Ezek a síkok általában párhuzamosak a kristály hasítási irányaival. A hasítás egy ásványnak az atomjai vagy ionjainak elrendeződése következtében meghatározott síkok mentén történő törésére való hajlama.
A földpátok esetében a legelterjedtebb hasítási irány az alapsíkkal párhuzamos, amely merőleges a függőleges krisztallográfiai tengelyre (c-tengely). Ez a törés egy eltérő típusát eredményezi, amelyet bazális hasításnak neveznek.
Amikor a földpátok megrepednek, hajlamosak a hasítási síkjuk mentén eltörni, sima és tükröződő felületeket hozva létre. Ezeket a felületeket hasítási felületeknek vagy hasítási síkoknak nevezzük. Az ásványfajtától és a kristály tökéletességétől függően a hasadás többé-kevésbé szembetűnő lehet.
A földpátok alaphasadása jellemzően jól fejlett az alkáli földpátokban, ideértve az ortoklászt és a mikroklint is, míg a plagioklászföldpátokban kevésbé kifejezett lehet. Más hasítási irányok, mint például a függőleges krisztallográfiai tengellyel párhuzamos hasadás, szintén megfigyelhetők egyes földpát ásványoknál.
Ezenkívül a földpátok konchoidális törést is mutathatnak, amely sima, ívelt vagy héjszerű törés, amely nem kapcsolódik az ásvány hasadási irányához. Konchoidális törés akkor következik be, amikor az ásvány nem egyenletesen törik, minden előnyös hasítási sík nélkül.
A földpát repedési tulajdonságainak megértése fontos az ásványtanban, a kőzettan és az anyagtudományban a különböző földpát ásványok azonosítása és megkülönböztetése, a kőzetszerkezetek elemzése, valamint a kőzetekre ható alakváltozási és változási folyamatok tanulmányozása érdekében. Ezek a jellemzők különféle ipari alkalmazásokra is vonatkoznak, például kerámia, üveg és más földpát alapú anyagok gyártásában.