A fibrinogén egy nagy, összetett glikoprotein, amely a májban szintetizálódik. Két azonos polipeptidláncból áll, amelyek mindegyikének molekulatömege körülbelül 340 000. A fibrinogén általában körülbelül 2-4 mg/ml koncentrációban van jelen a plazmában.
Amikor az erek megsérülnek, a vérlemezkék a sérült endotéliumhoz tapadnak, és aggregálódnak, és vérlemezkedugót képeznek. A fibrinogén az aggregált vérlemezkékhez kötődik, és a trombin hatására fibrinné alakul. A fibrin egy oldhatatlan fehérje, amely szálak hálóját alkotja, amely megfogja a vörösvérsejteket és a plazmát, hogy vérrögöt képezzen.
A fibrinogén részt vesz a véralvadás belső és külső mechanizmusában egyaránt. Az intrinsic útvonalon a fibrinogén fibrinné alakul a trombin hatására, amely a XII-es faktor (Hageman-faktor) aktiválásával jön létre. Az extrinsic útvonalon a fibrinogén fibrinné alakul a trombin hatására, amely a VII-es faktor (szöveti faktor) aktiválásával jön létre.
A fibrinogén a véralvadási folyamat lényeges összetevője. Fibrinogén nélkül nem képződhetnének vérrögök, és ellenőrizetlenül vérzés lépne fel.