1. Immunválasz :Amikor inkompatibilis vért juttatnak be a recipiens szervezetébe, az immunrendszer az idegen vörösvérsejteket idegenként ismeri fel, és immunválaszt indít.
2. Antitest kötés :A recipiens immunrendszere olyan antitesteket termel, amelyek a transzfundált vörösvértestek felszínén lévő antigénekhez (markerekhez) kötődnek. Ezt a kötési folyamatot agglutinációnak nevezik.
3. Vörösvértest-megsemmisítés :Miután az antitestek a vörösvértestekhez kötődnek, aktiválódik a komplementrendszer, az immunrendszer egy része. A komplementrendszer a transzfúziós vörösvértestek pusztulásához vezet, ami hemolízist (a vörösvértestek felszakadását és lebomlását) okozza.
4. A transzfúziós reakció tünetei :A vörösvértestek pusztulása különféle tünetekhez vezethet, beleértve:
- Láz
- hidegrázás
- Légszomj
- Mellkasi fájdalom
- Hányinger
- Hányás
- Alacsony vérnyomás
- Zavartság
5. Vesekárosodás :A hemolizált vörösvértestek bomlástermékei, például a hemoglobin felhalmozódhatnak a véráramban, és károsíthatják a vesét. Ez akut veseelégtelenséghez vezethet.
6. Disszeminált intravaszkuláris koaguláció (DIC) :Súlyos esetekben a transzfúziós reakció DIC-t válthat ki, egy olyan állapotot, amelyben rendellenes véralvadás lép fel az egész testben. Ez kiterjedt vérzéshez és szervkárosodáshoz vezethet.
7. Hemoglobinuria :Az elpusztult vörösvértestekből felszabaduló hemoglobin a vizelettel ürülhet ki, ami hemoglobinuriát eredményez, aminek következtében a vizelet sötétvörösnek vagy barnának tűnik.
8. A halál lehetősége :Ha a transzfúziós reakció súlyos és nem kezelik azonnal, sokkhoz, szervi elégtelenséghez és akár halálhoz is vezethet.
A transzfúziós reakciók megelőzése érdekében a vérbankok gondosan összepárosítják a donor vérét a recipiens vérével, hogy biztosítsák a kompatibilitást. Ez a folyamat magában foglalja a recipiens vérének olyan antitestek vizsgálatát, amelyek reakcióba léphetnek a donor vörösvérsejtjeivel. Csak kompatibilis vért adnak át a mellékhatások kockázatának minimalizálása érdekében.