Miből gondolták az emberek, hogy a vérzés hatékony gyógymód a betegségekre?

A véralvadás évszázadokig bevett gyakorlat volt az orvostudományban, és azon a meggyőződésen alapult, hogy a betegségeket a négy humor:vér, váladék, sárga epe és feketeepe egyensúlyhiánya okozza. Ezen elmélet szerint a túlzott vérmennyiség számos egészségügyi problémához vezethet, beleértve a lázat, a gyulladást és a fájdalmat. A vér eltávolításával a szervezetből úgy gondolták, hogy az egyensúlyhiány korrigálható, és a betegség meggyógyítható.

A vérontás gyakorlata az ókori Görögországba és Egyiptomba nyúlik vissza, és a 19. századig széles körben gyakorolták Európában. Gyakran használták különféle állapotok kezelésére, beleértve a fejfájást, lázat és még mentális betegségeket is. Egyes esetekben a vérvételt még megelőző intézkedésként is alkalmazták az egészség megőrzése és a betegségek megelőzésére.

Számos különböző módszert alkalmaztak a vérontásnál, ideértve a veneszekciót, a piócázást és a köpölyözést. A veneszekció volt a legelterjedtebb módszer, amelynek során a karban vagy a lábban egy vénát vágtak le, és hagyták kifolyni a vért. A piócákat vérvételre is használták, és a bőrre kenték, és hagyták vért szívni, amíg jól nem teltek. A köpölyözés során felmelegített csészéket helyeztek a bőrre, ami vákuumot hozott létre, amely vért vont a felszínre.

Míg a vérontás egykor általános gyakorlat volt, ma már hatástalannak és károsnak tartják. Valójában a vérontás ronthat bizonyos egészségügyi állapotokat, és súlyos szövődményekhez vezethet, például vérszegénységhez, fertőzéshez és akár halálhoz is. Ma már csak nagyon ritka esetekben alkalmazzák a vérvételt, például ha túl sok vas van az ember vérében.