Íme néhány forgatókönyv, amikor megfontolandó a placenta vérátömlesztése:
1. Méhen belüli transzfúzió:Azokban az esetekben, amikor a magzatnál súlyos vérszegénységet vagy más, vérrel kapcsolatos rendellenességet diagnosztizálnak, miközben még az anyaméhben van, méhen belüli transzfúziót lehet végezni. Az anya méhlepényéből vagy esetenként egy kompatibilis donortól származó vér a köldökzsinóron keresztül transzfundálható a magzatba.
2. Újszülöttkori transzfúzió:Születés után, ha az újszülött súlyos vérszegénységet, thrombocytopeniát (alacsony vérlemezkeszám) tapasztal, vagy más olyan állapotot igényel, amely vérkomponens-transzfúziót igényel, placenta vére használható forrásként. A méhlepény vérét a szülés után perceken belül össze lehet gyűjteni, és feldolgozni a transzfúzióhoz szükséges összetevők elkülönítésére.
3. Autológ transzfúzió:Egyes esetekben a szülés után közvetlenül gyűjtött méhlepényvér visszajuttatható az újszülöttbe (autológ transzfúzió). Ennek a stratégiának az a célja, hogy a csecsemő saját vérét hasznosítsa, amely egyébként kidobásra kerülne, így elkerülhető a külső donorok vérátömlesztésével kapcsolatos potenciális kockázatok.
A méhlepény vérátömlesztését általában újszülötteknél végzik, és csak orvosi igény esetén és az egészségügyi szakemberek gondos értékelése után veszik figyelembe. Általánosságban elmondható, hogy szigorú kritériumokat és irányelveket követnek a recipiens biztonsága, valamint a placentavér megfelelő kezelése és feldolgozása érdekében.