Íme néhány ok, amiért az étkezési zavarokat mentális betegségeknek tekintik:
1. A gondolkodás és a viselkedés zavarai: Az étkezési zavarok jelentős zavarokat jelentenek a gondolkodási mintákban, az érzelmekben és a táplálkozással, a testképtel és az önértékeléssel kapcsolatos viselkedésekben. Az evészavarban szenvedőket intenzíven foglalkoztathatják a súly, az alak és az ételek, ami szélsőséges és egészségtelen viselkedéshez vezethet, mint például a súlyos étkezési korlátozások, a falás vagy a tisztálkodás.
2. Pszichológiai tünetek: Az étkezési zavarok számos pszichológiai tünethez kapcsolódnak, beleértve a szorongást, a depressziót, a kényszeres hajlamokat, az alacsony önbecsülést, a perfekcionizmust és a test diszmorf rendellenességét (a testről alkotott torz kép). Ezek a pszichológiai tényezők hozzájárulnak a rendezetlen étkezési viselkedéshez és fenntartják azokat.
3. Biopszichoszociális tényezők: Az evészavar kialakulását biológiai, pszichológiai és szociális tényezők komplex kölcsönhatása befolyásolja. A genetikai hajlamok, bizonyos személyiségjegyek, környezeti stresszorok, a testképhez kapcsolódó kulturális nyomások és a családdinamika egyaránt hozzájárulhatnak az evészavar kialakulásához és fennmaradásához.
4. Funkcionális károsodás: Az étkezési zavarok jelentősen rontják az egyén működési képességét az élet különböző területein, beleértve a társas kapcsolatokat, az iskolai vagy munkahelyi teljesítményt, a fizikai egészséget és az érzelmi jólétet. A rendellenességekhez kapcsolódó szélsőséges viselkedések orvosi szövődményekhez vezethetnek, és súlyos esetekben életveszélyesek is lehetnek.
5. Kezelési módok: Az étkezési zavarok professzionális beavatkozást és speciális kezelési megközelítést igényelnek, beleértve a pszichoterápiát, táplálkozási tanácsadást és orvosi ellátást. A kezelés célja, hogy kezelje a rendellenesség pszichológiai és viselkedési vonatkozásait, és segítse az egyéneket az élelmiszerrel, a testükkel és önmagukkal való egészséges kapcsolat helyreállításában.
Az evészavarok mentális betegségként való felfogása lehetővé teszi ezen állapotok megfelelő diagnosztizálását, a kezeléshez való hozzáférést és a desztigmatizálást. Felismeri, hogy ezek a rendellenességek nem egyszerűen életmódbeli döntések, hanem összetett mentális egészségügyi problémák, amelyek szakmai gondozást és támogatást igényelnek.