Egészség és a Betegség
- Száji hőmérséklet :Ezt úgy veszik, hogy hőmérőt helyezünk a szájba. Ez a leggyakoribb módszer, és általában a legpontosabbnak tartják.
- Rektális hőmérséklet :Ezt úgy veszik, hogy hőmérőt helyeznek a végbélbe. Gyakran alkalmazzák csecsemőknél és kisgyermekeknél, valamint olyan embereknél, akik nem tudják szájon át mérni a hőmérsékletüket.
- Hónalj hőmérséklet :Ez úgy történik, hogy egy hőmérőt helyezünk a hónaljba. Kevésbé pontos, mint az orális vagy rektális hőmérséklet, de gyakran használják, mert kevésbé invazív.
- A dobhártya hőmérséklete :Ez úgy történik, hogy hőmérőt helyezünk a hallójáratba. Ez egy viszonylag új módszer, de egyre népszerűbb, mert gyors és egyszerű.
- A temporális artéria hőmérséklete :Ezt úgy végezzük, hogy hőmérőt helyezünk a homlokra, a temporális artéria fölé. Ez egy nem invazív módszer, de kevésbé pontos, mint más módszerek.
Egyéb területek, ahol a hőmérséklet mérhető:
- A csukló
- Az ágyék
- A lábujjak
A testfelület kiválasztása a hőmérsékletméréshez több tényezőtől függ, többek között:
- A beteg életkora és együttműködési képessége
- A szükséges pontosság
- A felszerelés rendelkezésre állása
- A páciens komfortérzete
A legtöbb esetben a szájhőmérséklet a preferált módszer a felnőttek és az idősebb gyermekek számára. A rektális hőmérsékletet gyakran használják csecsemők és kisgyermekek esetében. A hónalj hőmérséklete alkalmazható olyan betegeknél, akik nem tudják orálisan vagy rektálisan mérni a hőmérsékletüket.