Egészség és a Betegség
A tengerszint feletti magasság elsődleges hatása a tüdőre a hipoxia, ami oxigénhiány. A magasság növekedésével a levegő elvékonyodik és az oxigén parciális nyomása (PO2) csökken. Ez azt jelenti, hogy kevesebb oxigén áll rendelkezésre a tüdő számára.
Hiperventiláció
A hipoxiára reagálva a szervezet növeli a légzési sebességét és mélységét. Ezt hiperventilációnak nevezik. A hiperventiláció elősegíti a tüdő által felvett oxigén mennyiségének növelését, de légúti alkalózishoz is vezethet, amely olyan állapot, amelyben a vér pH-ja túlságosan lúgossá válik.
Tüdőödéma
Nagy magasságban a tüdő folyadékkal telítődhet, ezt az állapotot tüdőödémának nevezik. Ennek az az oka, hogy a nagy magasság miatt a tüdő kapillárisai szivárognak, így a folyadék a légzsákokba szivároghat. A tüdőödéma súlyos állapot lehet, és halálhoz vezethet, ha nem kezelik azonnal.
Krónikus hegyi betegség
Azok az emberek, akik hosszú ideig magasan élnek, krónikus hegyi betegséget (CMS) alakíthatnak ki. A CMS olyan állapot, amelyet számos tünet jellemez, köztük légszomj, fáradtság, fejfájás és hányinger. A CMS legyengítő állapot lehet, és megnehezítheti a nagy magasságban való életet.
Magassághoz igazítás
Idővel a szervezet képes alkalmazkodni a magasság hatásaihoz. Ezt a folyamatot magassági alkalmazkodásnak nevezik. A magassági alkalmazkodás akkor következik be, amikor a szervezet számos változást hajt végre, beleértve az oxigént szállító vörösvértestek számának növekedését.
A magassági alkalmazkodás több hetet vagy hónapot is igénybe vehet, és az alkalmazkodás mértéke személyenként változik. Vannak, akik probléma nélkül képesek alkalmazkodni a nagy magasságokhoz, míg mások jelentős tüneteket tapasztalhatnak.