Számos tényező járulhat hozzá a nárcizmus kialakulásához a gyermekeknél, többek között:
* Genetika: Úgy gondolják, hogy a nárcizmus örökölhető, ami azt jelenti, hogy a szülőkről a gyerekekre örökíthetik.
* Környezet: A túlzottan engedékeny vagy elhanyagoló környezetben nevelkedő gyermekeknél nagyobb valószínűséggel alakulnak ki nárcisztikus hajlamok.
* Trauma: A traumát – például bántalmazást vagy elhanyagolást – átélt gyerekekben nagyobb valószínűséggel alakulnak ki nárcisztikus hajlamok, hogy megbirkózzanak érzelmeikkel.
A gyermekek nárcizmusa számos módon megnyilvánulhat, többek között:
* Arrogancia: Előfordulhat, hogy a nárcizmusban szenvedő gyerekek túlságosan magabiztosak képességeikben, és grandiózusan érzik magukat fontosnak.
* Jogosultság: A nárcizmusban szenvedő gyerekek azt hiszik, hogy különleges bánásmódra jogosultak, és dühösek vagy csalódottak lehetnek, ha nem kapják meg, amit akarnak.
* Az empátia hiánya: Előfordulhat, hogy a nárcizmusban szenvedő gyermekek nehezen értik meg mások érzéseit, és nem tudják magukat valaki más helyébe beilleszteni.
* Szükség a csodálatra: A nárcizmusban szenvedő gyermekek folyamatosan kereshetik mások figyelmét és csodálatát, és féltékenyek vagy irigyek lehetnek azokra, akik több figyelmet kapnak, mint ők.
A nárcizmus negatív hatással lehet a gyermek fejlődésére. A nárcizmusban szenvedő gyerekeknek nehézségei lehetnek az egészséges kapcsolatok kialakításában, nagyobb valószínűséggel vesznek részt kockázatos viselkedésben, és kevésbé sikeresek az iskolában és a karrierjükben.
Ha úgy gondolja, hogy gyermeke nárcisztikus, fontos szakember segítségét kérni. A terapeuta segíthet gyermekének megérteni nárcisztikus hajlamait, és stratégiákat dolgozhat ki ezek kezelésére.