1. Compartmentalizáció:A hasnyálmirigy emésztőenzimeit inaktív formában, úgynevezett zimogénben tárolja speciális rekeszekben, amelyeket zimogén granulátumoknak neveznek. Ezek a granulátumok megakadályozzák, hogy az enzimek érintkezésbe kerüljenek a hasnyálmirigy érzékeny szöveteivel, amíg ki nem kerülnek az emésztőrendszerbe.
2. Proenzimek:A zimogének nem szabadulnak fel közvetlenül aktív enzimként. Ehelyett további feldolgozáson és aktiváláson mennek keresztül, amint elérik a vékonybelet. Az enteropeptidáz, a vékonybél által termelt enzim az inaktív tripszinogént aktív tripszinné alakítja, ami viszont más zimogéneket aktivál. Ez az aktiválási folyamat a hasnyálmirigyen kívül történik, minimalizálva az önemésztés kockázatát.
3. Kiválasztás szabályozása:A hasnyálmirigy enzimek felszabadulását a hormonok és az idegi jelek szigorúan szabályozzák. Az enzimek szekrécióját csak akkor serkentik, ha a táplálék bejut a vékonybélbe, így biztosítva, hogy az enzimek rendelkezésre álljanak az emésztéshez, és ne legyenek jelen nagy koncentrációban a hasnyálmirigyben.
4. Bikarbonát szekréció:A hasnyálmirigy bikarbonát ionokat is választ az emésztőenzimekkel együtt. A bikarbonát segít semlegesíteni a vékonybélben a gyomorból származó gyomorváladék által létrehozott savas környezetet. Ez a lúgos környezet optimális a hasnyálmirigy enzimek működéséhez, és megvédi a hasnyálmirigyet a sav által okozott károsodástól.
5. Nyálkaréteg:A hasnyálmirigyet nyálkaréteg borítja, amely védőgátként működik. Ez a nyálkahártya megakadályozza a hasnyálmirigy enzimek és az érzékeny hasnyálmirigy szövetek közötti közvetlen érintkezést, tovább csökkentve az önemésztés kockázatát.
Ezekkel a mechanizmusokkal a hasnyálmirigy hatékonyan akadályozza meg az emésztőenzimek aktiválódását magában a szervben, biztosítva saját védelmét és megőrzését, miközben hatékonyan látja el emésztési funkcióit.