Károsodott gázcsere: A szeptumsejtek létfontosságú szerepet játszanak a levegő és a véráram közötti oxigén és szén-dioxid cseréjének elősegítésében. Ezeknek a sejteknek a károsodása veszélyeztetheti ennek a folyamatnak a hatékonyságát, ami csökkenti az oxigénfelvételt és a szén-dioxid-visszatartás növekedését. Ez légszomjat, fáradtságot és egyéb légúti tüneteket okozhat.
Alveoláris összeomlás: A szeptumsejtek segítenek megőrizni az alveolusok szerkezeti integritását, a tüdőben lévő apró légzsákokat, ahol gázcsere zajlik. A septumsejtek károsodása az alveolusok összeomlásához vezethet, tovább csökkentve a gázcserére rendelkezésre álló felületet és rontva a légzésfunkciót.
Tüdőödéma: A septumsejtek súlyos károsodása tüdőödémát eredményezhet, amely állapot, amikor a folyadék felhalmozódik a tüdő légterében. Ez a folyadék felhalmozódása jelentősen ronthatja a gázcserét és súlyos légzési nehézséget okozhat.
Hegesedés és fibrózis: A septumsejtek krónikus károsodása hegszövet és fibrózis kialakulásához vezethet a tüdőszövetben. Ez a tüdő rugalmasságának elvesztéséhez és a tüdő megfelelőségének csökkenéséhez vezethet, ami megnehezíti a légzést. A fibrózis korlátozó tüdőbetegséget is okozhat, amelyben a tüdő merevvé válik, és kevésbé képes tágulni és összehúzódni.
Fokozott érzékenység a fertőzésekre: A septumsejtek károsodása megzavarhatja a tüdő normál védekező mechanizmusait, így az egyének fogékonyabbak lehetnek a légúti fertőzésekre. Ennek az az oka, hogy a septumsejtek antimikrobiális anyagokat termelnek, és segítenek az idegen részecskék és kórokozók eltávolításában a légutakból.
A septális sejtkárosodás konkrét következményei a sérülés mértékétől és súlyosságától függően változhatnak. Kis számú septális sejt károsodása enyhe légúti tüneteket okozhat, míg a nagyobb károsodás életveszélyes állapotokhoz vezethet. Az azonnali orvosi ellátás kulcsfontosságú, ha jelentős légzési problémákat vagy tüneteket tapasztal, amelyek a tüdejében lévő septumsejtek károsodására utalhatnak.