A biszfoszfonátok orális és intravénás formában is kaphatók. Az alkalmazott biszfoszfonát típusa és az adagolás az egyén állapotától függ. A biszfoszfonátok általában jól tolerálhatók, de mellékhatásokat okozhatnak, például hányingert, hányást, hasmenést és székrekedést. Ritka esetekben a biszfoszfonátok súlyos mellékhatásokat okozhatnak, mint például az állkapocs oszteonekrózisa (ONJ) és atipikus combcsonttörések.
Az ONJ olyan állapot, amely akkor fordul elő, amikor az állcsont a csontszövet elvesztése miatt szabaddá válik. Az ONJ a biszfoszfonátok ritka mellékhatása, de súlyos is lehet. A biszfoszfonátok ritka mellékhatása az atipikus combcsonttörés is. Az atipikus combcsonttörések olyan törések, amelyek a combcsontban (combcsontban) fordulnak elő, és amelyeket nem súlyos trauma okoz.
Az ONJ vagy az atipikus combcsonttörések kialakulásának kockázata megnő a biszfoszfonátok hosszú távú alkalmazása esetén. Ezeknek a mellékhatásoknak a kockázata azonban még mindig viszonylag alacsony. A biszfoszfonátok számos csontbetegség hatékony kezelését jelentik, és általában jól tolerálhatók.
Íme néhány a leggyakoribb biszfoszfonátok:
* Alendronát (Fosamax)
Risedronát (Actonel)
* Ibandronát (Boniva)
* Zoledronsav (Reclast)
* Pamidronát (Arédia)
Ezeket a gyógyszereket általában hetente vagy havonta egyszer veszik be. Orálisan vagy intravénásan is bevehetők.
A biszfoszfonátok hatékonyak a csontritkulás megelőzésében és kezelésében. Más csontbetegségek, például a Paget-kór és az osteogenesis imperfecta kezelésére is használhatók.