Honnan származik ez a név a Münchausen-szindrómából a proxy alapján?

A meghatalmazott Münchausen-szindróma (MSbP) vagy a másikra kényszerített téves rendellenesség (FDIA), más néven a meghatalmazott által kiváltott téves rendellenesség, olyan mentális egészségügyi probléma, amelyben a gondozó megbetegszik, vagy betegséget vagy sérülést okoz a gondozása alatt álló személyben. gyermek, idős felnőtt vagy fogyatékkal élő személy, figyelem vagy együttérzés elnyerése érdekében.

A Münchausen-szindróma kifejezést 1977-ben Roy Meadow brit gyermekorvos alkotta meg, aki Münchausen báróról, egy 18. századi német nemesről nevezte el az állapotot, aki eltúlzott és hihetetlen történetekről ismert. Meadow a nevet olyan esetek leírására használta, amikor a szülő vagy a gondozó kitalálta vagy eltúlozta a gyermek betegségének tüneteit, hogy figyelmet és együttérzést nyerjen el.

Bár eredetileg ritka rendellenességnek tartották, az MSbP-t az utóbbi években egyre inkább felismerték. Becslések szerint az egészségügyi problémák miatt kórházba került gyermekek 1-2%-a lehet MSbP áldozata.

Az MSbP diagnózisa nehéz lehet, mivel a gondozónő nagyon meggyőzően írja le a gyermek tüneteit. Vannak azonban olyan nyomok, amelyek az MSbP-re utalhatnak, például:

* A kórelőzményben több egészségügyi probléma szerepel a gyermeknél, olyan tünetekkel, amelyek hirtelen jelentkeznek és eltűnnek, vagy javulnak, ha a gondozó nincs jelen

* A gyermek tüneteit alátámasztó objektív bizonyítékok hiánya

* Egy gondozó, aki úgy tűnik, hogy nagyon koncentrál a gyermek egészségügyi problémáira, és aki örömet szerez a rájuk fordított figyelemnek

* Egy gondozó, aki nem szívesen engedi, hogy a gyermeket orvos kezelje, vagy aki zavarja a gyermek kezelését

Ha az MSbP gyanúja merül fel, fontos, hogy a gyermeket és a gondozót mentálhigiénés szakemberhez irányítsák értékelésre. Az MSbP kezelése jellemzően pszichoterápiát foglal magában a gondozó és a gyermek számára, valamint a gyermek biztonságát és jólétét biztosító védőintézkedéseket.