1. Szisztémás terápiák:
- Kemoterápia:Ez az áttétes emlőrák elsődleges kezelése. Gyógyszereket használ a rákos sejtek megcélzására és elpusztítására az egész szervezetben.
- Célzott terápia:Ezek a gyógyszerek kifejezetten a rákos sejtek növekedésében és terjedésében részt vevő molekulákat célozzák meg. Ilyen például a trastuzumab (Herceptin) a HER2-pozitív emlőrák és a palbociclib (Ibrance) hormonreceptor-pozitív emlőrák esetén.
- Immunterápia:Ezek a kezelések fokozzák a szervezet immunválaszát a rákos sejtek felismerésére és elpusztítására. Ilyen például a pembrolizumab (Keytruda) és az atezolizumab (Tecentriq).
2. Hormonterápia:
- A hormonreceptor-pozitív emlőrákok érzékenyek az olyan hormonokra, mint az ösztrogén és a progeszteron. A hormonterápia célja, hogy blokkolja e hormonok hatását, megakadályozva a rák növekedését. A lehetőségek a következők:
- Szelektív ösztrogén receptor modulátorok (SERM-ek):Az olyan gyógyszerek, mint a tamoxifen (Nolvadex) és a raloxifen (Evista) blokkolják az ösztrogén hatását.
- Aromatáz-gátlók:Ezek a gyógyszerek csökkentik az ösztrogénszintet posztmenopauzás nőknél. Ilyen például a letrozol (Femara), az anastrozol (Arimidex) és az exemestane (Aromasin).
3. Sugárterápia:
- Ez a kezelés nagy energiájú röntgensugarakat vagy más sugárzási formákat használ a rákos sejtek megcélzására és elpusztítására. Használható olyan tünetek enyhítésére, mint a fájdalom, vagy bizonyos területeken a daganat növekedésének szabályozására.
4. Sebészet:
- Bizonyos esetekben műtéti beavatkozás javasolt a tüneteket okozó áttétes daganatok eltávolítására, illetve az idegek vagy szervek összenyomódásának enyhítésére.
5. Támogató ellátás:
- A tünetek kezelése és a kényelem biztosítása az áttétes emlőrák kezelésének alapvető szempontjai. Ez magában foglalja a fájdalomcsillapítást, a táplálkozási támogatást, a pszichológiai tanácsadást és a palliatív ellátást.
Fontos, hogy szorosan együttműködjön egy egészségügyi szakemberekből álló csapattal, beleértve onkológusokat, radiológusokat és támogató szakembereket, hogy meghatározzák a legmegfelelőbb kezelési tervet az egyéni szükségletek és körülmények alapján. A kezelésre adott válasz rendszeres monitorozása és értékelése elengedhetetlen a lehető legjobb eredmény eléréséhez.