A thalakarakkam a szanszkrit "tala" szóból származik, amely a tenyérre vagy a lábfejre utal, és a "karakam" szóból, ami földes vizes edényt jelent. Ennélfogva a thalakarakkam szó szerint "láb alakú edényként" értelmezhető.
A szimbólum általában egy vagy több lótuszszerű virágszerkezetből áll, nyolc-tizenkét szirmból, és más kedvező motívumokat is tartalmazhat, például horogkereszteket, kagylókat és trishulokat. Igényesen rizsliszttel, mészkővel vagy más természetes pigmentekkel van megrajzolva, néha virágszirmokkal és színes porral tarkítva.
A hagyományos gyakorlat szerint a nők ünnepi alkalmakkor, például esküvőkön, házavató szertartásokon és vallási rituálékon készítik el ezeket a bonyolult mintákat. Ez egy szakképzett és időigényes művészet, amely generációkon át öröklődik, gyakran használják a vendégek fogadására és az otthonon belüli küszöbök kijelölésére.
A Thalakarakkam nemcsak esztétikai szépséget ad, hanem kulturális és vallási jelentőséggel is bír. A harmóniát, a termékenységet és a szerencsés kezdeteket szimbolizálja. A koncentrikus körök a folytonosságot, míg a bonyolult minták spirituális és művészi kifejezéseket mutatnak be.
Sőt, magát a thalakarakkam megrajzolását is szerencsésnek és tisztítónak tekintik, mivel egy szent teret kínál az isteninek. Egyes közösségekben úgy tartják, hogy a jól megrajzolt thalakarakkam segít elűzni a gonosz szellemeket, és megvédi a háztartást a negatív energiáktól.
A kortárs időkben a thalakarakkam a Tulu közösségen kívül is szélesebb körű elismerésre és megbecsülésre tett szert, és népszerű művészeti formává vált, amelyet ünnepségeken és fesztiválokon mutatnak be Indiában és azon kívül is.