"De csak a szavak szabadítják fel a gondolatot":Ez a rész közvetíti a központi témát. Azt sugallja, hogy a szavak a kulcsa a gondolatok felszabadításához.
„Börtönéből a szemed mögül”:Ez a kifejezés metaforát hoz létre, amely az elmét a börtönhöz hasonlítja. A gondolatok a „szem” mögé szorulnak, amely az egyén legbensőbb privát szféráját képviseli.
Ebből az következik, hogy a gondolatok erősek lehetnek, de bezárva maradnak, amíg szavakkal nem fejezik ki őket. A beszéddel, írással vagy megosztással az egyének felszabadíthatják gondolataikat, és lehetővé teszik, hogy mások megértsék, feltárják és fejlesszék őket. Végső soron a szavaknak megvan az az ereje, hogy áttörjék az elme korlátait, lehetővé téve a gondolatok virágzását és a saját belső párbeszéden túlmenő hatást a világra.