Hogyan magyarázza Ernest Hilgard a hipnózist?

Ernest Hilgard hipnózis neodiszociációs elmélete hangsúlyozza, hogy a hipnózis a tudat hasadását vagy disszociációját idézi elő, ami összpontosított figyelem állapotát és fokozott szuggesztibilitást eredményez. Hilgard szerint a hipnotikus állapot a tudat két szintjét foglalja magában:

1. A befogadó rész: Ez a tudattalan vagy tudatalatti elme, amely nagyon fogékony a hipnotizőr javaslataira. Felelős a hipnózis során adott javaslatok és utasítások végrehajtásáért.

2. A megfigyelő rész: Ez a tudatos elme vagy a tudatosság azon része, amelyre nem hatnak a hipnotikus szuggesztiók. Megfigyeli és figyeli a hipnotikus élményt, de nem vesz részt aktívan és nem irányítja a válaszokat.

Hilgard elmélete azt javasolja, hogy a hipnózis megosztottságot hoz létre a tudat két szintje között, lehetővé téve az egyének számára, hogy automatikusan reagáljanak a javaslatokra anélkül, hogy azokat tudatosan értékelnék vagy értelmeznék. Ez a disszociációs folyamat lehetővé teszi a hipnotikus állapot kialakulását, és a hipnózishoz kapcsolódó különféle jelenségeket eredményez, beleértve a fokozott relaxációt, csökkent fájdalomérzékelést, fokozott szuggesztibilitást és automatikus reagálást a szuggesztiókra.