A hőre lágyuló anyagok vagy polimerek azok a műanyagok, amelyek hővel és nyomással formálva újramelegítéssel újraformázhatók. Ez az átformálás sokszor megismételhető (tehát „termoplasztikus”). Ez az átformálás, vagy az áramlási képesség melegítéskor a polimert alkotó hosszú láncú molekulák mozgásának köszönhető. Ez a tulajdonság a hőre lágyuló műanyagokat nagyon fontossá tette az újrahasznosítás szempontjából, mivel a hulladék és a melléktermékek újraolvaszthatók és új formákká alakíthatók, csökkentve az új műanyagok szükségességét. Egy másik kifejezés erre az anyagra a TS anyag. A hőre lágyuló polimerek példái közé tartozik a polietilén, a polipropilén, a polivinil-klorid (PVC), a polisztirol (levegőbuborékokkal habosítva gyakran Styrofoam®-nak nevezik) és a Teflon® különféle formái.
Ellentétben a hőre keményedő polimerekkel vagy műanyagokkal, amelyek melegítés hatására szintén puhává és folyóssá válnak, de aztán állandó formát öltenek. A hőre keményedő tárgyak jellemzően lebomlanak, semmint megolvadnak az ismételt újramelegítés hatására.
