1. Belégzés:Belégzéskor a rekeszizom és a bordaközi izmok összehúzódnak, aminek következtében a mellkas ürege kitágul. Ez a tágulás csökkenti a légnyomást a tüdőben, és friss levegőt szív be a légkörből az orron vagy a szájon keresztül.
2. Vezetés:A belélegzett levegő a légutakon halad keresztül, amelyek magukban foglalják az orrjáratokat, a garatot, a gégét, a légcsövet és a hörgőket. Ezek a struktúrák a légmozgás csatornáiként működnek, lehetővé téve, hogy elérje a tüdő mélyebb részeit.
3. Gázcsere az alveolusokban:A hörgők kisebb ágakra, úgynevezett hörgőkre osztódnak, amelyek apró zsákokban, úgynevezett alveolusokban végződnek. Az alveolusok a gázcsere fő helyei. Rendkívül vékony falakkal vannak bélelve kapillárisokkal, amelyek apró erek.
4. Az oxigén és a szén-dioxid diffúziója:A belélegzett levegő oxigénje a vékony alveoláris falakon keresztül a kapillárisokba diffundál. Ezzel egyidejűleg a szén-dioxid, a sejtlégzés során keletkező hulladékgáz a kapillárisokból az alveolusokba diffundál.
5. Kilégzés:A gázcsere után a rekeszizom és a bordaközi izmok ellazulnak, aminek következtében a mellkasi üreg visszahúzódik és térfogata csökken. Ez az intrathoracalis nyomásnövekedés a légutakon keresztül kiszorítja a tüdőből az állott levegőt a testből.
6. Gázok szállítása a vérrel:A kapillárisok által felvett oxigén a hemoglobinnal, a vörösvérsejtek oxigénszállító fehérjével egyesül, és oxihemoglobint képez. Ezt az oxihemoglobint ezután a véráram a testszövetekbe szállítja, ahol oxigén szabadul fel. Ezzel egyidejűleg a véráram által szállított szén-dioxid a kapillárisokból az alveolusokba kerül, hogy kilélegezzük.
Ez a folyamatos belégzés, gázcsere az alveolusokban és kilégzés biztosítja a szervezet állandó oxigénellátását, és eltávolítja a felesleges szén-dioxidot, ami döntő szerepet játszik a létfontosságú funkciók fenntartásában és az általános egészség megőrzésében.