1. Hűtlenség és csalás: Aphrodité hűtlensége jól ismert a görög mitológiában. Köztudott, hogy számos szeretője volt mind az istenek, mind a halandók között. Ez a hűtlen természet viszályhoz, féltékenységhez és konfliktusokhoz vezetett az istenek között és a halandóság birodalmában.
2. Csábítás és varázslat: Aphrodité csábító ereje lehet csábító, de manipulatív is. Arra használta szépségét és varázsát, hogy rávegyen másokat, hogy teljesítsék az ő parancsát, vagy szerelmeskedjenek belé, fennálló kapcsolataiktól vagy kötelezettségeiktől függetlenül.
3. Féltékenység és bosszú: Amikor vágyai vagy vonzalmai viszonzatlanok maradtak, Aphrodité heves féltékenységet tanúsított, és bosszút akart állni. Párizs és Trójai Heléna mítoszában Aphrodité befolyása jelentős szerepet játszott a trójai háború kirobbantásában, egy szépségverseny eredményeként.
4. Promisszkuitás: Aphrodité szexuális találkozásai nem korlátozódtak a beleegyező partnerekre. Egyes mítoszokban úgy ábrázolták, mint aki nem konszenzusos kapcsolatokat folytat, és erejét vágyainak kielégítésére használja.
5. Viszály és konfliktus előidézése: Aphrodité beavatkozása és részvétele halandók és istenek életében gyakran vezetett viszályhoz, káoszhoz és konfliktusokhoz. Cselekedetei gyakran megzavarták a kapcsolatokat, és zűrzavart keltettek egyének és egész közösségek között.
6. Hiúság és önelégülés: Aphrodité saját szépségéhez és vonzerejéhez való ragaszkodása a hiúság és az önelégülés epizódjaihoz vezetett. Emiatt gyakran sekélyesnek tűnt, és nem törődött tettei következményeivel.
Fontos megjegyezni, hogy Aphroditénak ezek a negatív aspektusai nem általánosan elfogadottak vagy kiemelkedőek az istennő minden értelmezésében. Bonyolult és sokrétű istenség marad, amely az emberi természet különböző aspektusait testesíti meg, pozitív és negatív egyaránt.