1. Bénulás:A gerincvelő károsodása megzavarhatja az agy és a test közötti kommunikációt, ami bénuláshoz vezethet. A bénulás mértéke a sérülés mértékétől függ, a magasabb sérülések a karokat, a lábakat és a törzset, az alacsonyabb sérülések pedig elsősorban a lábakat érintik.
2. Érzékelés elvesztése:A gerincvelő szenzoros pályáinak károsodása a sérülés szintje alatti érzékelés elvesztéséhez vezethet. Ez magában foglalhatja az érintés, a hőmérséklet, a fájdalom és a propriocepció (a testhelyzet és a mozgás érzésének) elvesztését.
3. Reflexváltozások:A gerincvelő sérülései befolyásolhatják a reflexek működését, amelyek az ingerekre adott automatikus válaszok. A gerincvelő károsodása hiperreflexiát (fokozott reflexaktivitás) vagy hyporeflexiát (csökkent reflexaktivitás) eredményezhet.
4. Autonóm diszfunkció:A gerincvelő számos autonóm funkció szabályozásában játszik szerepet, mint például a vérnyomás, a pulzusszám, az izzadás és az emésztés. A gerincvelő károsodása megzavarhatja ezeket a funkciókat, és számos tünethez vezethet, beleértve a légzési nehézségeket, a hólyag- és bélproblémákat, valamint a szexuális működési zavarokat.
5. Krónikus fájdalom:Sok gerincsérült ember krónikus fájdalmat tapasztal, amely lehet neuropátiás (idegkárosodás okozta), izom-csontrendszeri (izomgörcsökkel vagy a szervezet szerkezeti változásaival kapcsolatos) vagy zsigeri (belső szervek károsodásával kapcsolatos). ).
6. Pszichológiai hatások:A gerincvelő-sérülések nagymértékben befolyásolhatják az ember pszichológiai jólétét. A depresszió, a szorongás és a poszttraumás stressz zavar (PTSD) gyakori kihívás, amellyel a gerincvelő-sérülésben szenvedők szembesülnek.
Fontos megjegyezni, hogy a gerincvelő-károsodás hatásai nagyon eltérőek lehetnek, és a konkrét következmények az egyéntől és a sérülés természetétől függenek. A rehabilitáció és a folyamatos gondozás döntő szerepet játszik abban, hogy segítse a gerincvelő-sérült egyéneket alkalmazkodni az új körülményeikhez, kezelni a tüneteket, és a lehető legtöbb funkciót visszanyerni.